Katolikus vallású, vagyonos polgári családból származott, apja Vidacs István gépész, az Első Magyar Mezőgazdasági Gépgyár (=EMAG) alapító tulajdonosa volt. Előbb a szülőhelyén, majd Temesváron, Szegeden, Pécsen, Esztergomban, Kassán és Budán tanult. 1848 márciusában a pesti egyetem bölcsészeti és jogi fakultásának hallgatója volt és hamarosan az egyetemi ifjúság vezéralakjává vált. Március 14-én az egyetemi ifjak plakátokkal árasztották el Pest utcáit, amelyeken a másnapi tüntetésre hívták a lakosokat. Egyike volt a Landerer-nyomdát lefoglaló küldöttségnek és a tüntetőket, érdeklődőket szóval tartó szónokoknak. A pesti Közbátorsági Bizottmány tagjává választották. A szabadságharcban önkéntesként, hadnagyként, főhadnagyként, majd századosként harcolt, emellett a Görgey Ármin vezette felvidéki különítmény hadbíróságának ülnöki posztját is vállalta. A szabadságharc bukása után 1851-ben halálra, majd börtönbüntetésre ítélték, ahonnan két év múlva szabadult. Kiszabadulása után Abonyban gazdálkodott, de 1855-ben az önkényuralom újra letartóztatta. Apja közbenjárására bocsátották szabadon. 1858-ban testvéreivel átvették a gyár vezetését. 1861-től haláláig 48-as párti országgyűlési képviselőként ténykedett, a titkosrendőrség állandó figyelme mellett tevékenykedett. 1869-ben a Ferenc József Takarékpénztár elnökévé választották. 1873-ban a bank csődbe jutott, ezért öngyilkos lett.