Apja Degré Péter (Pierre Degrée), a francia forradalmat követő menekülthullámmal érkezett Magyarországra és Temes vármegye főorvosa lett. Anyja - férje második felesége - Rácz Anna polgárlány volt. Tanulmányait Aradon, Szegeden végezte, 1838-1840-ben Nagyváradon jogot hallgatott. Pesten joggyakornokként ténykedett. 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. A pozsonyi országgyűlésen ismerkedett meg Petőfivel, 1844 őszén már az asztaltársasághoz tartozott a Pilvaxban. Degré is tagja volt a Tízek Társaságának. 1846 végén Petőfi valami meggondolatlan élccel megbántotta, a sértésért januárban - ha tréfásnak szánt levélben is - bocsánatot kért barátjától. Az 1840-es években sikeres drámaíró volt, három vígjátékát a Nemzeti Színház is bemutatta és novelláskötete is megjelent. Degré a márciusi ifjak egyike volt, emellett a Közbátorsági Bizottmány jegyzőjeként és a Pest vármegyei Közbátorsági Választmány tagjaként ténykedett. Április 14. után belügyi titkári pozíciót vállalt. A szabadságharcban előbb önkéntesként, majd huszárfőhadnagyként, később századosként vett részt; a turai ütközetben súlyosan megsebesült. A csatában kapott sebei miatt a nagyváradi fürdőben gyógykezeltette magát, itt jutott el hozzá a világosi fegyverletétel híre. A szabadságharcban való részvétele miatt Aradra internálták. Ezután Pesten élt. Az abszolutizmus éveiben az egyik legnépszerűbb magyar regényíró volt. Utazásokat tett Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Angliában, melyek során felkereste a magyar emigránsokat. 1857-ben házasságot köt Koller Amália Annával, akitől hét gyermeke született. 1867-től a Kisfaludy Társaság tagja volt, 1870-ben Vác kerület országgyűlési képviselőjévé választották. Visszaemlékezései alapján élete legnagyobb eseménye a Tízek Társaságában való részvételt tartotta.