Irodalomtörténész, jelentős Petőfi kutató volt. 1879-ben a kolozsvári egyetemen szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1880-tól polgári iskolai, 1884 és 1896-ban szakiskolai igazgatóként tevékenykedett Kolozsváron. 1881-től a magyar irodalom magántanára volt, 1895-től a kolozsvári, 1903-tól a budapesti egyetemen tanított. 1891-től a kolozsvári, 1899 és 1925 között a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. 1925-ben az egyetem címzetes nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Ugyanettől az évtől haláláig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának főkönyvtárnoka volt. 1903-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1907-től a Petőfi Társaság alelnöke volt. Több nagy jelentőségű művet (Petőfi Múzeum, Költők és írók, Petőfi Könyvtár, Magyar Shakespeare-tár, Petőfi Almanach) szerkesztett vagy társszerkesztett. Irodalomtörténeti tanulmányait alapossággal, gazdag forrásanyag felhasználásával írta. Nagyszámú irodalomtörténeti és történelmi tanulmányt publikált. Dante, Shakespeare, Goethe műveiből fordított magyarra. Színdarabokat is írt, emellett és könyvtártudományi munkássága is jelentős.