Katolikus közrendi családból szrámazott, apja Nádossy (Trsztyánszky) Pál uradalmi igazgató, anyja Kolozsváry Klára volt. A bécsi tüzérakadémián tanult, előbb hadapród a császári és királyi Nádor-huszárezredben, majd főszázadossá léptették elő. 1848. április 6-tól a pest-budai lovas nemzetőrség őrnagyjaként szolgált. Szeptember 16-tól honvéd alezredessé, szeptember 23-tól az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökévé nevezték ki. Október 10-től ezredesként, december 4-től a Hadügyminisztérium katonai osztályának vezetőjeként vállalt szerepet a szabadságharcban. Bár az újságokban többen támadták, Kossuth Lajos és Mészáros Lázár támogatta őt. Petőfi hozzá fordult szabadságkérelme ügyében, amit Nádosy Kossuthtal való többszörös levélváltás után engedélyezett. 1849 január elején Bácskába vezényelték. Nem akart harcolni a császári sereg ellen, gróf Esterházy Sándor tábornokkal, 15 törzstiszttel és több tucat tiszttel együtt leköszönt, és Baján jelentkezett a császári csapatoknál. A császári és királyi Hadbíróság felmentette. Rövid időre kényszernyugdíjazták, majd 1852-től a bécsi tüzérségi központi lovarda igazgatójává nevezték ki. Német és magyar nyelvű szakcikkeket publikált a lótenyésztésről és -nemesítésről, de festészettel is szívesen foglalkozott. 1858-ban Ferenc József helyettes főlovászmestereként ténykedett. 1867-ben vezérőrnaggyá nevezték ki. Sok egyéb hadiérem mellett - a Lipót-rend lovagkeresztjét is megkapta. 1881-től a használhatták a nádasi előnevet.