Apja, Dlhányi János evangélikus lelkész, anyja Goldperger Mária volt. Apja korán meghalt. Tanulmányait gyámja, Brocken József domonyi evangélikus lelkész irányította. Aszódon Petőfi szűkebb baráti köréhez tartozott, ő volt a vőfély Petőfi esketési ceremónia-büntetésénél. 1835 telén a szünetet Pencen töltötte osztálytársaival, köztük Petőfivel. Selmecre is együtt mentek tanulni. Tanulmányait több aszódi társával Pozsonyban folytatta. 1841 tavaszán találkozott újra Petőfivel, aki a pozsonyi líceum örömünnepére verset írt helyette. 1843 tavaszán került sor az ismételt pozsonyi találkozásra. Augusztusban a fordítóként Gödöllőre visszavonuló Petőfi fölkereste a közelben lakó diáktársait, így Dlhányit is Domonyban. „Ez volt az utolsó találkozásom Petőfivel” - emlékezett vissza. 1847-1848-ban a jénai egyetemen tanult, teológiai és bölcsészeti diplomát szerez. Két évig a Beniczky családnál volt nevelő. Hosszabb-rövidebb ideig Balassagyarmaton, Osgyánban, Rimaszombaton tanárként dolgozott. 1855-től a szarvasi gimnáziumban oktatott. 1881-ben hivatalosan is felvette a Delhányi nevet. 1897-ben szívszélhűdés érte. Visszaemlékezése fontos adalék a fiatal Petőfi biográfiájához.