Apja Petrowitz (Petrech) Tamás (1736-1817), anyja Kamhall-Salkovics Zsuzsanna (megh. 1803) volt. Kartalon, Valkón, Tótgyörkön és Domonyban nevelkedett, szlovák származásúként csak az elemi iskolában tanult meg magyarul (is) írni, olvasni, számolni. Arany János visszaemlékezése szerint „felföldi kiejtéssel, de jól beszélt magyarul”. Hithű evangélikus volt. Folytatta apja mesterségét, és ő is mészáros lett. 1815-ben Domonyban már székálló legényként dolgozott. Megkérte mestere, Bubla Mihály lányának, Teréznek a kezét, de elutasították. Előbb Nagykőrösön, majd 1816-tól két éven át Maglódon dolgozott. Itt ismerkedett meg Hruz Máriával. Apja halála után önálló lett, Aszódon vállalkozásba kezdett. 1818. szeptember 15-én vette feleségül Hruz Máriát, akivel Szabadszállásra költöztek. 1819 áprilisában letelepedési engedélyt kapott, házat vett. A házaspár 1821. november 1-jétől Kiskőrösre költözött. Petrovics három évre (1822. január 1. és 1824. december 31. között) kötött szerződést az ottani mészárszék bérbevételére. 1823. január 1-jén keresztelték meg első fiát, Sándort. 1824-ben a család újra költözött, ezúttal Kiskunfélegyházára. A következő évben megszületett második gyermeke, István. Sikeres vállalkozó lett, gyermekeit gondos neveltetésben részesítette. Az 1838-as árvíz gazdasági nehézségeket okozott neki és a hitelezők csődbe juttatták. A hosszas jogi procedúra csak 1841-ben zárult le. Anyagi gondjai miatt fiai iskoláztatását sem tudta támogatni, Sándort évekig nem látta. Dunavecsén, Kunszentmiklóson, Dömsödön újra vállalkozásba fogott. Költő fia figyelemmel kísérte szülei sorsát, Vácon orvos barátjával, majd feleségével látogatta meg őket. 1848-ban magához vette szüleit. Az apa a márciusi forradalom után felvette a Petőfi nevet. A szabadságharc kezdetén Parndorfig jutott el. Vélhetően elutazott Debrecenbe, hogy lássa unokáját. Pestisben halt meg.