Római katolikus iparoscsaládból származott. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán, Pécsen és Vácon a piaristáknál végezte. 1840-től a kalocsai érseki papnevelő intézet növendéke volt, ahol kispaptársai között "magyar iskolát" alapított. 1844-ben szentelték fel. Óbecsén káplánként, Jankovácon plébánosként szolgált. Cseszneky Imre gróf pártfogolta. Első verse a Regélőben jelent meg. Költeményeit Petőfi is leközölte a Pesti Divatlapban. 1845-től Petrichevich Horváth Lázár szerződtette, és a Honderűben próbálta kijátszani Petőfi ellen. A barátság-ismeretség ezzel együtt megmaradt. Együtt szerepelt Petőfivel a miskolci tűzkárosultakat segítő Szivárvány albumban. Jámbor hatásos versekkel szolgálta a szabadságharc ügyét, így jelentek meg a Kossuth, Hangok az emberiséghez, Balladák (1848) illetve Szabad dalok a hadseregnek (1849) című művei, majdnem mind Hiador álnév alatt. 1849-ben a közoktatásügyi minisztériumban dolgozott. 1849 március végén Petőfivel együtt utazott Szalontára, és az Arannyal töltött napokat élete legszebb élményei közé sorolta. A szabadságharc veresége után Párizsban élt, ahol francia lapokba dolgozott, és Durivage álnév alatt egy kötetnyi francia költeményt is kiadott, valamint Les artistes címmel egy regényt is írt. Emellett Jókai műveit fordította és segített Petőfi Sándor egyik francia fordítójának, Chassin-nek is. 1859-ben hazatért és Hegyesen segédlelkészi állást vállalt. 1861-ben, valamint 1867 és 1871 között a kulai kerület országgyűlési képviselőjeként ténykedett. Az 1863-ban megjelent kétkötetes magyar irodalomtörténetében helytálló pályaképet ad Petőfiről. 1871-ben kilépett az egyházi rendből. 1882-ben a szabadkai nyolcosztályos főgimnázium igazgatójaként vonult nyugdíjba.