Apja gazdatiszt volt. Gyermekkorában egy betegség miatt jobbkeze kacska lett. Tanulmányait 1828-ban szülőfalujában kezdte. A következő évben apja új munkahelye miatt Ábrányban tanult, majd a további osztályokat Sárospatakon végezte. Apja halálát követően, 1842-ben ideiglenes tanító lett Gyöngyösön. Kecskeméten hagyta abba tanulmányait. 1844. április 28-tól 1846. május 7-ig Szalkszentmártonban a kisebbik iskola tanítójaként dolgozott. Ezt követően a közeli Szigetszentmiklóson kántortanítóvá nevezték ki. Petőfit Szalkszentmártonban egyik legtermékenyebb költői korszakában ismerte meg. Az esti értelmiségi beszélgetések, kártyázás, borozás mellett, feladatot is kapott Petőfitől. Ö másolta nyomdakészre a Versek 1844-1845 kötetét és a Zöld Marci című drámát. A fizetség a verseskötet nyomdalevonata volt. 1848. március 26-én, vasárnap, a vármegyei közgyűlésen találkoztak újra Pesten. A szabadságharc idején nemzetőrként, toborzóként ténykedett. A szabadságharc bukása után rövid ideig bujkált, majd visszatért Szigetszentmiklósra. Haláláig tanított. Petőfiről visszaemlékezésében így írt: „Barátságáról én, ki az vele társalkodók között csak másodrangú valók, annyit mondhatok, hogy egyenes és nyíltszívű volt”.