Német eredetű, vagyontalan katolikus családból származott. A helyi elemi iskolák elvégzése után 1829 és 1831 között a grazi katonaiskolába járt. 1832-ben hadapródként lépett be a császári és királyi hadseregbe. 1848 tavaszán főhadnagy lett. Czetz Rózát (megh. 1890) vette feleségül. Részt vett a nagybányai nemzetőrség szervezésében. Októbertől a felső-erdélyi honvédsereg parancsnokává kinevezett Baldacci Manó vezérőrnagy segédtisztje lett. Századosként, majd őrnagyként Bem törzsének parancsnokaként ténykedett. A téli erdélyi hadjárat során ismerkedett meg Petőfivel. A vízaknai ütközet után leváltották a törzskar éléről. Bem tábornok ekkor Dés város térparancsnokává nevezte ki. A segesvári ütközetben orosz hadifogságba került, de megszökött. Beszámolt arról, hogy Petőfi nem volt a hadifoglyok közt. 1850-ben tíz év várbörtönre ítélték. Josefstadtban töltött rabsága alatt megírta emlékiratait, melyben a piski csatáig beszéli el az szabadságharc erdélyi eseményeit. 1854-ben kegyelmet kapott. Felesége gáncsi birtokán telepedett le, és élete végéig jegyzőként dolgozott.