Mindkét részről katonacsaládból származott, nemesi származású, vagyontalan apja német anyanyelvű, anyja szombathelyi születésű, magyar nemzetiségű volt. Tanulmányait Pécsen kezdte, majd 1815-től, nyolc esztendőn keresztül a bécsújhelyi katonai akadémia növendéke volt, ahol kitűnő eredménnyel végzett. Rendkívül tehetséges és fölkészült, fényes karrier várt rá a császári és királyi hadseregben: 1845-ben már zászlóaljparancsnok Nagyváradon. 1848 júliusától a délvidéki harcokban vett részt, szeptembertől honvédezredessé és hadosztályparancsnokká léptették elő. December 4-től a Honvédelmi Minisztérium táborkari főnökévé nevezték ki, egyben (Mészáros Lázár távollétében) a helyettes hadügyminiszteri posztot is elnyerte. Ő volt Kossuth katonai főtanácsadója. Petőfi január 12-én kereste fel Debrecenben, hogy harctéri áthelyezését kérje. A miniszter (helyettes) számonkérte a katona Petőfitől öltözékét, ami akár függelemsértésnek is tekinthető. 1849 márciusában altábornagyként, a magyarországi főerők parancsnokaként vett részt a szabadságharcban. A hónap végén súlyosan megbetegedett. Június végétől a déli hadsereg parancsnokaként szolgált, Bácska visszahódítását szervezte. Augusztus 7-én leköszönt. Világos után emigrált, végigjárta a magyar emigráció állomásait, elkísérte Kossuthot Amerikába, Londonban tanári állást vállalt egy katonai intézetben, Turinban a magyar légiót szervezte. A kiegyezés után hazatért és Pozsonyban telepedett le.