Apja, a nemesi származású Liszt Ádám az Esterházyak uradalmi hivatalnokaként dolgozott Doborján, anyja Lager Mária Anna, egy kremsi pékmester lánya volt. Szülei korán felismerték fiuk tehetségét: Liszt kilencéves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytatta tanulmányait. Az 1820-as évek elején már nyomtatásban megjelentek zeneszerzeményei és hangversenykörúton vett részt. Már gyerekként fellépett minden nagyobb európai városban. 1827-ben egy időre Párizsba költözött, ahol megismerkedett Chopinnel és Berliozzal. Az 1830-as évek végén újabb hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjait Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmével támogatta. A már világhírű zongoraművész 1840. február 18-án tartott koncertet a soproni Vigadóban. Liszt az est bevételét a helyi kisdedóvó intézet, a szegény mesterlegények és szolgálók kórháza, valamint a zeneegyesület javára ajánlotta fel. Másnap, február 19-én Lisztet Sopron város díszpolgárává avatták, és ellátogatott szülőfalujába is. Petőfi nem kapott engedélyt a laktanya elhagyására, de barátai segítségével elszökött a hangversenyre. Az ünneplés miatt később kezdődő és később záródó koncert miatt nem ért vissza időben szolgálati helyére, amiért másnap megbüntették. 1842-ban, a pápai önképzőkör örömünnepén elszavalta Vörösmarty Liszt Ferenchez című ódáját. Liszt a negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett, itt népszerűsítette és vezényelte kortársai műveit, valamint tanította a kontinens minden sarkából érkező pályakezdő muzsikusokat és komponistákat. A világhírű zongoraművész 1846 tavaszán és őszén is koncertezett Pesten. Jókai visszaemlékezése szerint Petőfi eltiltotta őt attól, hogy megismerkedjen Liszttel. A zeneszerző, aki fordításokból ismerte a költő verseit, több művében is megidézte Petőfi emlékét (Magyarok istene, Petőfi szellemének, Magyar történelmi arcképek). Liszt az 1860-as években főleg Rómában élt, 1870-től Weimar, Róma és Budapest között ingázott. A budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel segítette a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központját, és vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson. 1885. március 28-án Budapesten zongorázott utoljára a nyilvánosság előtt, az Angolkisasszonyoknál tartott koncerten. Három közös gyermeke született Marie d'Agoult francia írónőtől, akivel 1833 és 1844 között volt kapcsolata: Blandine (1835-1862), aki Émile Ollivier francia politikushoz, a későbbi miniszterelnökhöz ment férjhez, Cosima (1837–1930) előbb Hans von Bülow zongoraművésznek, majd Richard Wagnernek volt a felesége és Daniel (1839-1859).