Református, középbirtokos családból származott, apja Nyáry Pál megyei hivatalnok, anyja Beretvás Erzsébet volt. Az elemi iskolát Nagykőrösön, a gimnáziumot Debrecenben végezte. Pesten jogot tanult, majd ügyvédi vizsgát tett. Előbb Pest-Pilis-Solt vármegye tisztviselőjeként, majd 1838-tól főjegyzőként dolgozott, 1845 és 1848 között pedig helyettes alispán lett. A Nemzeti Színház megalapításánál fáradozott, rövid ideig a Pesti Magyar Színház igazgatója volt (1839. január-április). Az operaháború és Schodelnével (1811-1854), a kiváló operaénekesnővel való viszonya miatt lemondott. 1848. március 15-e délutánján már jórészt ő irányította az eseményeket. Tagja a Közbátorsági Bizottmánynak, részt vett a tömeggyűléseken. Barátságot kötött Petőfivel. A Nép Barátja előkészítő választmányának elnöke volt. A Képviselőházban Petőfi mellé állt a követválasztási ügyben. Az országgyűlésen a ráckevei körzet képviselőjeként, a radikális ellenzék egyik vezetőjeként ténykedett. 1848. szeptember 22-től 1849. április 14-ig az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, október 8-tól helyettes elnöke volt. A Debrecenbe áthelyezett országgyűlésen nagy szerepet vitt a tanácskozásokban, Kossuth politikájától azonban mindinkább eltért és a kevésbé radikális Békepárt egyik vezértagja lett. Petőfi mindig fordulhatott hozzá zavaros katonai ügyeiben. A már elvált és fölvállalt élettársa, Schodelné 1849. június 27-én lépett fel utoljára a színpadon, utána a nyáregyházi birtokra költözött. Csak néhány hetet tölthettek együtt. A szabadságharc veresége után halálra ítélték, majd a büntetést hét év várbörtönre változtatták, melyet a csehországi Josephstadtban töltött le. 1856-ban, az általános amnesztiával szabadult, visszavonult vidékre és gazdálkodással foglalkozott. 1860-tól újra alispán lett, 1867-től országgyűlési képviselőként, az ellenzéki balközép tekintélyes tagjaként ténykedett. Mindenki számára váratlanul öngyilkos lesz, az őt búcsúztató Jókai szerint anyagi okokból.