A budai Egyetemi Nyomdában tanulta ki a nyomdászmesterséget. Később Szegeden nagybátyja, Grünn Orbán nyomdájában dolgozott. 1820-ban feleségül vette nagybátyja lányát, Eleonóra Borbálát. Hozományul megkapta Grünn Esztergomban levő nyomdáját, melyet Beimel néven szabadalmaztatott (1821-1850). Az újra érseki várossá váló Esztergom sok munkát adott a nyomdának. Felesége 1829-ben meghalt. Még ebben az évben újra megnősült, ezúttal Paczkó Ferenc József nyomdatulajdonos lányát, Franciskát vette feleségül. 1831-ben született fiuk, György a szabadságharcban hadnagyként szolgált. Özvegy anyósától 12 000 pengőforintért megvásárolta a pesti Paczkó-nyomda tulajdonjogát a Zöldkert (Reáltanoda) utcában. Bár kortársai zsugorinak tartották, és rosszul fizetett alkalmazottaival olcsón állította elő kiadványait, mégis eladósodott, ami miatt 1844-ban a műhely felét átadni kényszerült Kozma Vazul papírgyárosnak, aki 1846-tól tulajdonos lett. A vállalkozás továbbra is Beimel és Kozma Vazul Nyomdája és Betűöntödéje néven működött. Petőfi személyesen egyezkedett Beimellel a Versek II. és a Cipruslombok nyomdai munkálatairól és a kiadásokról. Beimel nyomatja a Tigris és hiéna című drámát és a Coriolanust. A gazdag nyomdászi életmű egyik csúcspontja a kivételesen elegáns kiállítású Petőfi Összes költeményei. Beimel az 1850-es években visszavonult. Esztergomi nyomdáját már 1850-től bérbe adta, majd 1856-ban véglegesen eladta Horák Egyednek.

Német érzelmű, németül beszélő családból származott, apja, Nagy Ignác uradalmi tiszttartóként dolgozott Festetics Györgynél. Anyja Kreid Terézia volt. Iskoláit apja változó munkahelye határozta meg, így megfordult Gyöngyösön, Újvidéken, Baján, Pécsen és Budán is. 1829-től a pesti egyetem logika szakján tanult. Német nyelvű irodalmi próbálkozásai helyett inkább magyar író lett. 1831 és 1848 között a királyi kamaránál hivatalnokoskodott, jól tudott magyarul, németül, latinul, olaszul, horvátul, franciául és angolul. 22 évesen feleségül vette szállásadója lányát, Halmy Karolinát. Hivatali teendői mellett az írással is sokat foglalkozott, egyre ismertebb publicistává, fordítóvá, regény- és drámaíróvá vált, és ezáltal nagyobb jövedelemre tett szert. Legjobb darabjában, a Tisztújításban Petőfi is játszott színészként; a Magyar titkok című bűnügyi rémregényéért pedig sorban álltak az olvasók. 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1842-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották. 1840-ben a Jelenkorban új rovatot indított, amely híreket közölt a fővárosi újdonságokról. Ezt a rovatot később a Budapesti Híradóban, az Athenaeumban, a Pesti Divatlapban és az Életképekben folytatta. Szerkesztette a Külföldi Regénytárt, a Színműtárt, emellett a Nemzeti Színház drámabizottságának tagjaként is ténykedett. 1843 tavaszán felajánlotta Petőfinek, hogy dolgozzon a sorozatába. A két regényfordítást nagyvonalúan megfizette. Még ez év november végén Petőfi Debrecenből hozzá fordult kölcsönért, a kérést Bajzához továbbította. Petőfi költészetét nem kedvelte. 1845. október 9-én jelentette meg a Tigris költészet című pamfletját, melyben Csokonai és Berzsenyi beszélget, elítélve a jelen „tigris” és „dudás” költeményeit. 1848 tavaszán pénzügyi fogalmazó, 1849 elején azonban nem ment a minisztériummal Debrecenbe, hanem Pesten maradt és Windischgrätz alatt cikkeket írt a Pesti Hírlapba. A visszatérő honvédek elől Soroksáron bujkált és csak 1849. okt.-ében tért vissza Pestre, ahol érdemeiért lapengedélyt kapott. Ekkor indította meg a szabadságharc utáni első szépirodalmi lapot, a naponta megjelenő Hölgyfutárt, melyet 1849. november 15-től haláláig szerkesztette. Toldy Ferenc gyászbeszédben már arról szólt, hogy „kiavult irodalmunkból”.

Birtok nélküli, evangélikus köznemesi családból származott. Családjának első okleveles említése 1263-ból való. Apja Kossuth László, uradalmi ügyész; anyja Weber Karolina volt. Négy lánytestvére született. Tanulmányait a sárospataki református kollégium jogi fakultásán fejezte be. 1823-ban ügyvédi diplomát szerzett. 1824 és 1832 között ügyvédi gyakorlatot folytatott szülőföldjén, Zemplén vármegyében. Karrierje gyorsan ívelt fel, részben apja révén, aki több nemesi családnak volt ügyvédje, és így fiát is bevonta az ügyekbe. 1827-ben már táblabíró, később pedig már Sátoraljaújhely ügyésze lett. A megyei politikai életbe 1830-ban, a reformellenzék tagjaként kapcsolódott be. Az 1825-27-es és az 1832–36-os pozsonyi országgyűlésekre egyaránt a távollevő főrendek követeként került be. Az 1832-1836-os országgyűlésen kiadta a kéziratos Országgyűlési Tudósításokat, majd 1836-1837-ben a Törvényhatósági Tudósításokat. Ez utóbbi miatt egy felségárulási perben négy év börtönre ítélték. Fogsága idején sokat olvasott és írt, valamint angolul tanult. 1841 és 1844 között a Pesti Hírlap szerkesztője volt. 1841-ben vette feleségül a római katolikus Meszlényi Teréziát. 1847-ben - Batthyány erőteljes támogatásával - Pest megyei követté választották. Frankenburg szerint 1846 végén, az Életképek szerkesztőségében találkozott Petőfivel, akivel kapcsolatban kijelentette, hogy „amolyan színészféle” emberekkel nem dolgozik egy lapban. Petőfi sem kedvelte Kossuthot, aki 1849-ben szabadságolási-kinevezési ügyben kétszer találkozott vele. 1849. június 30-án népgyűlés szervezésére kérte fel a költőt és társait. Kossuth Lajos a reformkor egyik meghatározó politikusa volt: a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, 1848. szeptember 22-től a képviselőház Honvédelmi Bizottmányának tagja, október 8-tól az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, 1849. április 14-től pedig kormányzó-elnök volt. Augusztus 11-én Aradon átadta a hatalmat Görgeynek és emigrációba ment. Haláláig külföldön élt: hosszú száműzetése alatt igyekezett a magyar szabadság és emigráció érdekeit előmozdítani, kiterjedt kapcsolathálózatot működtetett különböző külföldi politikusokkal, művészekkel, a magyar emigráció más tagjaival, valamint az otthon maradókkal.

Német eredetű, tizenkét gyerekes zsidó családból származott. Tizenöt évesen Árva vármegyéből Pestre utazott boltossegédnek, de ehelyett a réz- és acélmetszést, a litográfiakészítést tanulta ki. Az 1840-es évektől, a divatlapok megjelenésével ő volt az egyik legkeresettebb metsző. 1846-tól önálló üzeme volt, ahol két testvérét is alkalmazta. 1847-ben Barabás Miklós rajza nyomán ő készítette el a Petőfi-kép acélmetszetét, amely az Összes verseit díszíti. A metszet különnyomatként is megjelent 1848-ban a Reformban. Az Összes versei második, kétkötetes kiadásához Petőfi német nyelvű levelében módosításokat kért Tyrolertől. A forradalom és szabadságharc alakjainak és eseményeinek hű krónikása volt és többek között ő készítette a Kossuth-bankó nyomókliséit. A szabadságharc veresége után hat hétig az Újépületben tartották fogva. Sokat dolgozott a különböző lapok számára (Hölgyfutár, Délibáb stb.). Halála előtt kapott engedélyt üzeme megnyitására.