Mindkét ágról örmény származású Hollósy Kornélia apja Korbuly Bogdán birtokos volt, aki 1832-ben megvásárolta a kincstártól a gertenyesi uradalmat, nemesi oklevelet és névváltoztatási jogot kapott. Anyja, Csausz Mária Magdolna belehalt Kornélia szülésébe. Szerető mostohaanyja a szintén örmény származású Lászlóffy Rebeka nevelte, majd tizenegy éves korától négy éven keresztül a temesvári apácáknál tanult. Operaénekesnek készült: apja kiadja anyai örökségét és hozományát. Idősebb rokona, Szabó Julianna kíséretében Bécsben, majd két évig Milánóban tanult, és énekmesteri vizsgát tett. A koloratúrszoprán operaénekesnő Korfun, Torinóban, Bukarestben, Erdélyben sikerrel lépett fel. Pesten 1846. július 23-án debütált, Donizetti Linda di Chamounix című operájának címszerepében. Szerződtette a Nemzeti Színház: tiszteletdíja 4000 pengőforint és két jutalomjáték volt. A szerződéssel az operaháború újabb lendületet vett. 1850-1851-ben Bécsben és Varsóban lépett fel hatalmas sikerrel. Ő énekelte Melindát a Bánk bán bemutatóján (1861). 1862-ben szerepelt utoljára a Nemzeti Színházban. Koloratúrszopránként 48 operában 780 alkalommal állt színpadon, 150 hangversenyt adott. Petőfi ugyan nem járt operába, de feltehetően tudta, hogy koncertjein az ő dalait énekli. Talán arról is értesült, hogy a Nemzeti Színház sikerdarabjában, Rossini A sevillai borbély című operájában Rosina II. felvonásbeli énekleckéjében Hollósy Kornélia megzenésített Petőfi-verseket adott elő. Arany János 1857-es emlékkönyvversében Hollósy énekét a haza reményének nevezi (Hollósy Kornéliának). Utoljára 1865-ben lépett fel a nyilvánosság előtt.