A budai Egyetemi Nyomdában tanulta ki a nyomdászmesterséget. Később Szegeden nagybátyja, Grünn Orbán nyomdájában dolgozott. 1820-ban feleségül vette nagybátyja lányát, Eleonóra Borbálát. Hozományul megkapta Grünn Esztergomban levő nyomdáját, melyet Beimel néven szabadalmaztatott (1821-1850). Az újra érseki várossá váló Esztergom sok munkát adott a nyomdának. Felesége 1829-ben meghalt. Még ebben az évben újra megnősült, ezúttal Paczkó Ferenc József nyomdatulajdonos lányát, Franciskát vette feleségül. 1831-ben született fiuk, György a szabadságharcban hadnagyként szolgált. Özvegy anyósától 12 000 pengőforintért megvásárolta a pesti Paczkó-nyomda tulajdonjogát a Zöldkert (Reáltanoda) utcában. Bár kortársai zsugorinak tartották, és rosszul fizetett alkalmazottaival olcsón állította elő kiadványait, mégis eladósodott, ami miatt 1844-ban a műhely felét átadni kényszerült Kozma Vazul papírgyárosnak, aki 1846-tól tulajdonos lett. A vállalkozás továbbra is Beimel és Kozma Vazul Nyomdája és Betűöntödéje néven működött. Petőfi személyesen egyezkedett Beimellel a Versek II. és a Cipruslombok nyomdai munkálatairól és a kiadásokról. Beimel nyomatja a Tigris és hiéna című drámát és a Coriolanust. A gazdag nyomdászi életmű egyik csúcspontja a kivételesen elegáns kiállítású Petőfi Összes költeményei. Beimel az 1850-es években visszavonult. Esztergomi nyomdáját már 1850-től bérbe adta, majd 1856-ban véglegesen eladta Horák Egyednek.