Németül beszélő zsidó család gyermeke, a pozsonyi gettóban született. Apja kereskedő volt. A helyi zsidóiskolában végezte az elemi osztályokat, majd Pozsonyban és Győrben járt gimnáziumba, később a pozsonyi akadémián két bölcseleti és jogi tanfolyamon tanult. Fokozatosan sajátította el a magyar nyelvet. 1845-től kezdte publikálni a Pressburger Zeitung mellékletében, a Pannóniában Petőfi-fordításait. A költőt személyesen nem ismerte. 1846 szeptemberében Bécsben közreadta - előszóval - a Felhők előtti korszak 55 Petőfi-versét (Ausgewahlte Gedichte von Petőfi). 1848. március 16-án készült el a Nemzeti dal fordításával. 1849-ben Bécsben bölcseletdoktori címet szerzett. 1852-től újra Pozsonyban újságíróként ténykedett, majd 1855-től a Pester Lloydnál és az Ungarischer Lloydnál dolgozott. 1867-ben társszerzője volt a Ferenc József tiszteletére írt Koronázási emlékkönyvnek. 1868-ban a Kisfaludy Társaság külső tagjává választotta. A bohózat elmélete című munkájával elnyerte a Kisfaludy Társaság 40 arany értékű pályadíját, mire a társaság 1870. január 26-án belső tagjának választotta. Az Eötvös-regények fordításait többször is kiadták. Hosszas betegeskedés után halt meg, sírjánál Falk Miksa, a Kisfaludy Társaságban 1882. február 22-án Sturm Albert mondott beszédet.