Német családból származott. Kisgyermekként kerül Bécsbe, elvégezte a kadétiskolát, majd 14 évig szolgál, főhadnagyi tisztségig jutott. Beleszeretett Fortunata Franchelli olasz operaénekesnőbe. Megvált a katonaságtól, házasságot kötött és négy gyermeke született. Civil foglalkozást választott: litográfusként és kőnyomdászként ténykedett. 1831-től Bécsben Trentsensky József műhelyében dolgozott. 1836-ban Pesten már társtulajdonos lett. Trentsensky halálát követően - hosszas jogi procedúrát után - 1839-től működési engedélyt és pesti polgárságot kapott. Kiváló szervezőnek bizonyult, a legjobb litográfusokkal vette körül magát. Külföldi és pesti divatlapoknak készített képeket,Magyarországon először színeseket is. Az 1846-os országos iparműkiállításon nagy ezüst emlékpénz elismerést kapott. Ö nyomtatta ki Barabás Miklós kőrajzát Petőfiről, mely 1846. július 3-án jelent meg a Pesti Divatlapban. Szintén Barabás nyomán adta közre 1848-ban Petőfi álló térdképét. Vahot Imre kiadta Kálózdy János Nemzeti dal-kottáját. A címlapot - ismeretlen litográfus nyomán - Walzel nyomtatta. A Nemzeti Múzeum bal oldali pillérén szavaló Petőfi máig meghatározza a köztudatban élő március 15-ét. Ő volt a Korszerű torzképek című karikatúrasorozat kiadója is, ennek Politikai tánczvigalom című képén feltűnik a köztársaságot franciául éltető Petőfi is. (A képet Andrássy Manó gróf vázlata alapján litografálták.) A szabadságharc idején a bankjegynyomda vezetője volt, követte a kormányt Debrecenbe is. A vereség után rövid időre letartóztatták, de német származására tekintettel tovább dolgozhatott.