A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumát végezte el, majd a Királyi Kerületi Akadémián 1818–20 között bölcseleti, 1820–22 között joghallgató volt. 1826-ban tiszteletbeli aljegyzőként, 1828-1832 között másod-, 1832-1845 között első aljegyzőként dolgozott. 1836-ban tiszteletbeli főjegyzővé nevezték ki. Az 1843/44. évi országgyűlésen Győr vármegye követeként vett részt. A megyei konzervatívok egyik vezető egyénisége. 1845. július 23-án Győrön első alispánná választották.1847 novemberében újból a vármegye követe a pozsonyi országgyűlésen. 1848. május 1-jén lemondott vármegyei tisztségéről, majd 1848 júniusában és júliusában is képviselői mandátumot szerzett, ezeket azonban megsemmisítették. Windisch-Grätz 1848. december 2-ai győri bevonulásakor kinevezte első alispánnak. A szabadságharc leverése után az országos törvényszék elnöke lett, amely tisztségében több, a szabadságharcban részt vett hazafit mentett fel. Emiatt 1854-ben nyugdíjazták. Az 1860. évi Októberi Diploma kibocsátásakor a magyar kancellárián udvari referendárius, 1861. november végétől 1875-ös felmentéséig Győr, Komárom és Esztergom főispánja. A Kazinczy utca 2. számú házban élte utolsó éveit.