Geibel Károly

Született
Születési hely
Halle
Elhalt
Elhalálozás helye
Ilmenau
Életút
Apja Geibel János Vilmos, gazdag hallei polgár és kereskedő, anyja Sachse Karolina Amália volt. 16 éves korában könyvárusi pályára lépett. Előbb Lipcsében tanulta a szakmát, majd Pesten több mint 13 éven keresztül Hartleben Konrád Adolf segédjeként dolgozott. 1841-ben engedélyt kapott önálló vállalkozás indítására, és megnyitotta elegáns üzletét a Hajós utcában. 1843-ban szerzett polgárjogot, 1848-ban István nádor udvari könyvkereskedői címet adományozott neki. Pesti munkálkodása idején 62 magyar nyelvű könyvet adott ki. 1844 februárjában Petőfi őt is felkereste verseivel, de nem látott fantáziát a kiadásban. Cserbenhagyta viszont üzleti érzéke A helység kalapácsa kiadásával. Ezt kompenzálta azzal, hogy 1847-ben nem adta a vígeposzt az Összes versek közé. 1850-től Lipcsébe költözött, és ott folytatta könyvkiadói és terjesztői munkáját. Weisz Leonórát vette feleségül.
Irodalmi ajánló
Osztovits Szabolcs: "Sors, nyiss nekem tért" - Petőfi Sándor életének krónikája. Bp. 2022. 205-206. old.
Levéltári anyag
HU-MNL-BaML-VIII.52.-1825.
Adatok az 1825. év első szemeszterében a pécsi gimnáziumot látogató ifjúságról. Ciszterci Rend (Nagy Lajos) Gimnáziuma iratai. Anyakönyvek. Eszerint Fáncsy Lajos iskoláit a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte. Kelt: Pécs, 1825. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár.
-
HU-MNL-TML-XIII.24.
Gróf Teleki József, a Magyar Tudós Társaság elnökének levele Garay Jánoshoz, amelyben értesíti a költőt arról, hogy az Akadémia "költői dolgozatai" elismeréseként levelező tagjává választotta. Kelt: 1839.11.25. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár.
-
HU-MNL-TML-XIII.24.-771.
Garay János öccséhez, Garay Alajoshoz írt levele, melynek első felében öccse hozzá küldött verseivel kapcsolatos véleményét fogalmazza meg, idézve Kazinczy Ferenc sorait Kisfaludy Sándor Himfy szerelmei c. művéről. Testvére kérdésére válaszolva a következőket írja Vachot Imrére és a Pesti Divatlapra vonatkozóan: "Ezzel legjobb lesz felhagynod, ő most egyetlen egy emberbe szerelmes, s ez: Petőfi, s úgy látszik ennek éretlen fitymálásai tevék nála mindazt, mi veled s dolgozataiddal történt". A levél folytatásában testvére néhány konkrét versével kapcsolatos benyomásait közölte, majd méltatta Garay Alajosnak a Jelenkor c. politikai lapban megjelent tudósításait. Kelt: 1845.05.17. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár.
-
HU-MNL-TML-XIII.24.-772.
Garay János levele öccséhez, Garay Alajoshoz, melyben beszámol új állásáról a pesti egyetem könyvtárában, majd megjelenő munkáiról és ezek honoráriumairól, végül Vachot Imrével való öszetűzéséről. Ennek kapcsán Petőfiről a következőket jegyezte fel: "Petőfi rugdalózásaival, ki rajtad is ejtett amolyan betyár rugást, mibe sem veszem, s tanácslom neked is, hogy legkisebb gondod nagyobb legyen, mint effélékkel törődni, ez a kancsó és betyár literatúra [...] már úgy is undorodást tud gerjeszteni maga iránt minden jobb érzetűeknél, s Petőfi rögtönzött nimbusza, hallatlan elbízott durva hangjáért, már a "pajtások" közt is kezd oszladozni [...] e fiatal óriásnak". Gondjai mellett családtagjairól is tudósítja testvérét, valamint beszámol arról is, hogy Bihar és Zala vármegye is táblabírói címmel tisztelte meg írói munkája elismeréseként, hozzátéve, hogy "Ha Petőfi volnék, rég dobra ütötte volna V[achot] I[mre] ezt is lapjában, de most rólam mélyen hallgat, még csak munkáim megjelenendéséről sem szól." Kelt: 1845.08.05. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár.
-
HU-MNL-TML-XIII.24. (780. old.)
Garay János levele testvéréhez, Garay Alajoshoz. A levél elején Garay megköszöni a hozzá levélben érkezett váltót, mely kapcsán anyagi helyzetével és költeményei eladásával kapcsolatos utalásokat tesz. Nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy sok a vers, de ezeket eladni nem egykönnyen lehet, "kivétel ezekből mindenesetre Petőfy, kinek munkái jól kelnek, valamint Császár verseinek második kiadása ... Tompa Mihály Népregéi szinte jól, sőt váratlanul jól keltek, mit meg is érdemlenek, no de ez nem lyrai gyűjtemény". A levél folytatásában a költészettel is foglalkozó, ám csekély sikereket elérő öccsét így vígasztalja: "az író nem írótól, hanem in ultima analysi is a közönségtől függ ... a legtökéletesebb ember sem számolhat mindenki méltányára". Ezt követően tájékoztatja testvérét a Tollrajzok és a Frangepán Kristófné közeli megjelenéséről -utóbbi a Kisfaludy Társaság jóvoltából-, és arról, hogy éppen egy magyar királyokról szóló balladafüzéren dolgozik, mely reményei szerint "az ifjuságra is lehetne hatással, s iskolákban is lehetne kelete." Végül családjával, gyermekeivel kapcsolatos hírekkel zárta sorait. Kelt: 1846. március 17. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár.
-
0
0
0