Zala vármegyei, a Hahót-Buzád nemzetségből származó, régi nemesi középbirtokos család gyermeke volt, apja Csány(i) Bernát (megh. 1796), anyja Bessenyei Anna. Nem tudni, hogy melyik hónapban és hányadikán született, mert a csányi plébánia anyakönyvei 1806-ban elégtek, ő maga pedig sohasem említette senkinek. Ami bizonyos, hogy az 1790-ben, a Csány család negyedik gyermekeként jött a világra. Szombathelyen és Zágrábban tanult. 1808-ban a győri jogakadémia hallgatója volt. Részt vett a Napóleon elleni harcokban. 1815-ben súlyosan megsebesült, kilépett a hadseregből és családja birtokán gazdálkodott. Ekkor kapcsolódott be a helyi politikai életbe, a szabadelvű ellenzék egyik vezetőjeként, táblabíróként és Zala megye felügyelő bizottságának tagjaként ténykedett. 1843-ban - betegsége és ebből fakadó adósságai miatt - bérbe adta 1200 holdas birtokát, és Pestre költözött. Zalában a liberális eszmék egyik legnagyobb támogatója volt Csúzy Pállal, Tolnay Károllyal, Csertán Sándorral, Kerkapoly Istvánnal együtt. Másrészt, Csány László Deák Ferenc legmeghittebb legbensőbb barátja is volt. Csány László számos cikket írt a Pesti Hírlapba és jelentős részt vállalt a Védegylet szervezésében. 1847 januárjában belépett az Ellenzéki Körbe. 1848. március 15-e délutánján bekapcsolódik az eseményekbe. 17-én a Közbátorsági Választmány tagja lett. Megismerkedett Petőfivel. 1848 áprilisától a nyugat-dunántúli megyék, júniustól a Dráva-vonal királyi biztosaként, szeptembertől a dunántúli, majd feldunai hadsereg kormánybiztosaként ténykedett, 1849 januárjában ő szervezte meg a főváros kiürítését. 1849. január 17-től Erdély teljhatalmú kormánybiztosává nevezték ki Kolozsváron. Petőfi futárként többször járt Csány, Kossuth és Bem között. A Szemere-kormányban közlekedési miniszteri posztot vállalt. Szőlősnél esett fogságba. Kötél általi halálra ítélték, amit a pesti Újépület melletti fapiacon hajtották végre.

Apja Peregriny György lengyel származású nemes és orvos, anyja Buranovszky Anna volt. Elemi iskoláit Gálszécsen, a gimnáziumot Máramarosszigeten végezte el. 1827-ben belépett a piarista rendbe és Kecskeméten tanult. Két év múlva kilépett, ezt követően Pozsonyban és Pesten járt egyetemre. A következő éveket családi nevelőként és külföldi utazásokkal töltötte. 1840-ben bölcsészet-doktori oklevelet kapott, 1843-ban vette feleségül Lenkey Emmát, akivel három gyermekük született. 1844 és 1848 között a Helytartótanács munkatársaként, a könyvvizsgáló bizottság tagjaként dolgozott. Cenzorként ő engedélyezte A helység kalapácsa kiadását. Petőfi összetűzésbe keveredett vele A gyüldei ifjak és a Levél Várady Antalhoz című versek miatt. A forradalom és szabadságharc idején hivatalából fölmentették, javadalmát megvonták. Az írók tiltakoztak a büntetés ellen, Kossuth közoktatási miniszteri biztosnak nevezte ki. A szabadságharc veresége után előbb gazdálkodott, majd Pesten magas fokú gyakorlati és elméleti pedagógiai munkát végzett. 1857-ben Pesten fiúnevelő intézetet nyitott, melyet 1861-ben Budára költöztetett. 1866-ban egyetemi magántanári állást vállalt, emellett tagja volt a pesti egyetem bölcseleti karának és a pesti állami tanitónőképző igazgatóságának, valamint több évig viselte a kisdedóvó egyesület tanügyi szakosztályának elnökségét. 1841-től (más források szerint 1844-től) a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Árva vármegyei evangélikus családból származott, Petőfi iskolatársa volt Aszódon. Petőfi 1841 tavaszán érkezett Pozsonyba, és találkozik egykori diáktársaival, akik rövid ideig szállást is adtak a költőnek. Az „ospitos katona” kétsoros vidám emlékverset írt Török Gyulának. Kapcsolatukról nincs több adat. Török Gyula jogot végzett, a szabadságharcban 1849-től hadnagyként, majd főhadnagyként szolgált. A vereség után besorozták, és csak 1857-ben szerelhetett le. Ezt követően ügyvédsegédként, később postamesterként dolgozott az Árva megyei Turdossinban.

A magyar irodalom egyik legelismertebb alakja. Nemesi származású, de szegény, földművelésből élő református szülők tizedik gyermekeként született, testvérei - egy kivételével - még Arany János születése előtt meghaltak. Apja Arany György, anyja Megyeri Sára volt. Iskoláit Nagyszalontán kezdte, majd Debrecenben folytatta. Költői tehetsége gyorsan kiderült. 1834 májusától Kisújszálláson ideiglenes tanítói állást vállalt, később rövid időre kipróbálta a színészmesterséget, majd korrektori, tanítói és írnoki feladatokat is ellátott. Olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőttkorára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. 1840-ben vette feleségül Nagyszalontán Ercsey Juliannát, akitől két gyermeke született, 1841-ben Julianna, 1844-ben pedig László. Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Petőfi újságból - vagy más kutatások szerint barátjától - értesült arról, hogy egy számára ismeretlen költő nyerte a Kisfaludy Társaság „költői beszély” pályázatát. Ezt követően elolvasta a Toldi kéziratát, majd megírja levelét és episztoláját, amivel kezdetét vette a két költő közötti barátság. 1847. június 1. és 10. között Petőfi meglátogatta Aranyékat Szalontán, s az itt töltött napokat élete legszebb időszakának nevezte. Az újabb vizitre Petőfi koltói nászutat követően került sor, immár Szendrey Júliával. Később Arany és felesége mint keresztszülők fogadták Nagyszalontán Júliát, fiát, Zoltánkát és dadáját, utóbb már csak kettejüket. 1849 júniusában Arany legalább kétszer találkozott Pesten Petőfivel. Július 1-jén elhagyta Pestet, többé nem látta barátját. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni. Arany János Szendrey Júlia új házassága után megírta A honvéd özvegyét, de nem adta ki. 1858. december 15-én az MTA közgyűlésén előbb levelezővé, majd rendes taggá választották. Az ő javaslatára kapta Petőfi Összes versei a posztumusz nagydíjat, és a vele járó tekintélyes összeget, segítve ezzel a Horvát-Szendrey családot. Pestre költözése után rendezte kapcsolatát Júliával, keresztfiát, Zoltánt pedig lehetőségei szerint támogatta. Bár Arany Deák Ferenc és a kiegyezés híve volt, de A walesi bárdok című művében is kifejezte, hogy a leigázott tartomány urát nem szíveli. A költőfejedelem ugyanakkor emblematikus alakja volt korának, és ezt az uralkodó, Ferenc József 1866-ban elismerve érdemeit Arany Érdemkereszttel tüntette ki, amelyet a költő csak kelletlenül fogadott el, és fiókjában felbontatlanul őrizte.