Apja, Dlhányi János evangélikus lelkész, anyja Goldperger Mária volt. Apja korán meghalt. Tanulmányait gyámja, Brocken József domonyi evangélikus lelkész irányította. Aszódon Petőfi szűkebb baráti köréhez tartozott, ő volt a vőfély Petőfi esketési ceremónia-büntetésénél. 1835 telén a szünetet Pencen töltötte osztálytársaival, köztük Petőfivel. Selmecre is együtt mentek tanulni. Tanulmányait több aszódi társával Pozsonyban folytatta. 1841 tavaszán találkozott újra Petőfivel, aki a pozsonyi líceum örömünnepére verset írt helyette. 1843 tavaszán került sor az ismételt pozsonyi találkozásra. Augusztusban a fordítóként Gödöllőre visszavonuló Petőfi fölkereste a közelben lakó diáktársait, így Dlhányit is Domonyban. „Ez volt az utolsó találkozásom Petőfivel” - emlékezett vissza. 1847-1848-ban a jénai egyetemen tanult, teológiai és bölcsészeti diplomát szerez. Két évig a Beniczky családnál volt nevelő. Hosszabb-rövidebb ideig Balassagyarmaton, Osgyánban, Rimaszombaton tanárként dolgozott. 1855-től a szarvasi gimnáziumban oktatott. 1881-ben hivatalosan is felvette a Delhányi nevet. 1897-ben szívszélhűdés érte. Visszaemlékezése fontos adalék a fiatal Petőfi biográfiájához.

Apja Kuppis Lipót, gróf Keglevich János kasznárja volt. Szegeden filozófiát tanult, majd Nyitrán hat éven keresztül a kegyesrendieknél tanult. Rövid ideig piarista papnövendék volt, majd Esztergomban gyógyszerészgyakornokoskodott, később gazdatisztként dolgozott. A Petőfiéhez hasonló kényszerhelyzetben, 1839. október 21-én önként állt be katonának, ugyancsak a Gollner-ezredbe, a hat évre a 2. századba. 1840 tavaszán őt is útnak indították Graz, majd Zágráb felé. Ekkor kötöttek barátságot Petőfivel. Kuppis 1847. február 28-án káplárként szerelt le. 1847-ben Weisz báróhoz ment kasznárnak Bars megyébe. A szabadságharc kitörésekor honvédnak állt. Utána napidíjasként, írnokként dolgozott. A szabadságharc után Bars megyében, Aranyosmaróton szolgált, majd megyei iktató lett Komáromban. Czins Erzsébetet vette feleségül. Helyettes törvénykezési iktatóként hunyt el.

Katolikus vallású, vagyonos polgári családból származott, apja Vidacs István gépész, az Első Magyar Mezőgazdasági Gépgyár (=EMAG) alapító tulajdonosa volt. Előbb a szülőhelyén, majd Temesváron, Szegeden, Pécsen, Esztergomban, Kassán és Budán tanult. 1848 márciusában a pesti egyetem bölcsészeti és jogi fakultásának hallgatója volt és hamarosan az egyetemi ifjúság vezéralakjává vált. Március 14-én az egyetemi ifjak plakátokkal árasztották el Pest utcáit, amelyeken a másnapi tüntetésre hívták a lakosokat. Egyike volt a Landerer-nyomdát lefoglaló küldöttségnek és a tüntetőket, érdeklődőket szóval tartó szónokoknak. A pesti Közbátorsági Bizottmány tagjává választották. A szabadságharcban önkéntesként, hadnagyként, főhadnagyként, majd századosként harcolt, emellett a Görgey Ármin vezette felvidéki különítmény hadbíróságának ülnöki posztját is vállalta. A szabadságharc bukása után 1851-ben halálra, majd börtönbüntetésre ítélték, ahonnan két év múlva szabadult. Kiszabadulása után Abonyban gazdálkodott, de 1855-ben az önkényuralom újra letartóztatta. Apja közbenjárására bocsátották szabadon. 1858-ban testvéreivel átvették a gyár vezetését. 1861-től haláláig 48-as párti országgyűlési képviselőként ténykedett, a titkosrendőrség állandó figyelme mellett tevékenykedett. 1869-ben a Ferenc József Takarékpénztár elnökévé választották. 1873-ban a bank csődbe jutott, ezért öngyilkos lett.

Losoncon született 1828-1829 körül. Amikor Petőfi 1845-ben Losoncon járt, rögtön beleszeretett. De Plachy Vilma ekkor már Steller Antal jegyese volt, így Petőfi „testvérévé” fogadta, verset írt hozzá (P…y Vilma kisasszonyhoz, Losonc, 1845. június 14-22.között). A jegyespár 1847 tavaszán, valószínűleg áprilisban házasodott össze Losoncon a református templomban. A nemesi közgyűlés 1190/1847.számú bejegyzése szerint „Steller Antalnő Plachy Vilhelmina férjét teljes meghatalmazottjának vallja”. Egy további, 1847-es bejegyzés arról tanúskodik, hogy Plachy Lajos árváinak, illetve Steller Antalné Plachy Vilhelminának ócsai birtokainak eladásáról rendelkezik. Petőfi még 1847-ben, a saját esküvője előtt is meglátogatta őket, erről írt az Úti levelekben, örült a barátai boldogságának. Plachy Vilma életéről ettől kezdve keveset tudunk. Rajongott a költészetért, verseket írt, amelyek vagy monogrammal jelentek meg, vagy kiadatlanok maradtak (Szinnyei József szerint). Férje, Steller Antal 1848/49-ben több fontos küldetést teljesített a honvédek ellátása érdekében, majd képviselőként követte a kormányt Debrecenbe. Plachy Vilma valószínűleg korán elhunyt, Borovszky (Vende Ernő) szerint Losoncon 1849-ben. Sírja ismeretlen.