Református köznemesi családból származott, apja Miklós Péter lelkész, anyja Deme Borbála volt. Utána még három húga született. A helyi elemi iskola után, 1818 és 1829 között a kolozsvári református kollégiumban végezte közép- és főiskolai tanulmányait. A jogi és teológiai tanfolyam befejezése után lelkészi vizsgát tett. Két évig Bécsben tanult. Kolozsváron az erdélyi főkormányszéknél joggyakornokoskodott, 26 évesen már két vármegye, Kolozs és Közép-Szolnok táblabírájaként dolgozott. Előbb Kolozsváron, majd Ótordán segédlelkészként szolgált. 1836-ban rendes lelkésszé választották, és ebben a minőségében 34 éven keresztül szolgálta az ótordai egyházközséget. Petőfivel való megismerkedésük időpontját és körülményeit nem ismerjük. 1849. március 28. és március 30. között a költő Miklósék vendége volt. Július 19-én már családjával szállt meg a lelkészéknél. Innen indult utolsó útjára.

Idősebb Sass István és Farkas Erzsébet negyedik gyermeke, ifjabb Sass István öccse volt. 1845. március 16-án kapott gazdasági bizonyítványt a keszthelyi Georgikonon. 1845 nyarán, Borjádon ismerkedett meg Petőfivel. 1845 őszén Károlyi Lajos gróf erdődi birtokára került, ahol 1848 nyaráig Szendrey Ignác keze alatt, mint uradalmi írnok dolgozott. Közvetítette a költő és Júlia levelezését, esküvőjükön Petőfi egyik tanúja volt. Az 1880-as években városi pénztárnokként dolgozott Kiskunhalason. Barátságukról, valamint a költő szerelméről és házasságkötéséről részletes visszaemlékezést közölt.

Apja Bankos János, aki Károly fia születésekor Izsákon Reviczky Ádám kanczellár jószágainak bérlője volt, anyja Gózon Zsuzsanna. A család az 1830-as évek elején költözött Kunszentmiklósra. Gimnáziumba Lőcsén járt, majd Kecskeméten jogot tanult és három évi gyakorlat után letette az ügyvédi vizsgát. Kunszentmiklóson ügyvédként dolgozott, később a város rendezett tanácsához közbíróvá, egyszersmind közgyámnokká és az árvaügyek előadójává választották, és e minőségében 1851 év végéig működött. Petőfivel vélhetően még gyerekként ismerkedett meg Szabadszálláson, a barátság Pesten vált szorosabbá. Petőfi 1844 május végén Kunszentmiklósról datált két költeményt. 1845 júniusában a Bankos Károlyhoz látogató költőt ebédtől hajnalig tartó ünneplés fogadta. Bankos hűséges és eredményes előfizetésgyűjtője volt a költőnek. Petőfi 1848 májusában levélben értesítette barátját a követválasztáson való indulásáról. A kudarccal végződő választáson és a felülvizsgálaton is mindvégig Petőfi mellett állt. Petőfihez írt levele megjelent a Pesti Divatlapban. A szabadságharc idején nemzetőrként működött. 1857-ben nősült, gyermekei közül Margit írónő lett. A városi törvényszék visszaállításával 1867-ben ennek polgári és bűnügyi bírájává és a telekkönyvi ügyek előadójává lett megválasztva; ezen hivatalt 1871. végéig viselte. 1872-ben a kunszentmiklósi királyi járásbírósághoz albíróvá nevezték ki. 1888-ban, megromlott hallása és romló látása miatt leköszönt hivataláról.

Csapó János pesti ügyvéd és Csajághy Erzsébet nyolcadik, egyúttal harmadik életben maradt gyermeke volt. 1844 tavaszán az apa, Csapó János - a család szerint - öngyilkos lett, valójában váltóhamisításba keveredett, és eltűnt. Etelke ezt követően édesanyjával nővéréhez, Vachott Sándorné Csapó Máriához költözött, ahol nagy társasági életet éltek, Petőfivel való ismeretsége is ekorra, 1844 őszére tehető. Nővére visszaemlékezése szerint „rajongása a lánglelkű ifjú költőnek tovább és tovább terjeszkedék: férjemről reám, - rólam Etelke nővéremre [húgomra] vetette fényét ábrándjai világa, s Petőfi Sándor, először életében, komolyan kezdett szerelmes lenni”. A lány kevéssé viszonozta a költő érzelmeit. Etelke gyakran panaszkodott fejfájásra, alvajárással is küszködött. 1844. december 25-én, a család által adott nagy karácsonyi vacsorán megfázott és súlyosan lebetegedett. Halála komoly sajtóvisszhangot keltett, mert szépsége miatt tetszhalottnak vélték. Petőfi két hét múlva Vachottékhoz költözött, és Etelke szobájában írta tovább a Cipruslombok verseit.