Református kisnemesi értelmiségi családból származott, apja Jókay József birtokos és ügyvéd, anyja Pulay Mária volt. Az 1841-1842-es tanévet a pápai református kollégiumban végezte, kitűnő eredménnyel. íitt ismerkedett meg Petőfivel. A tanév leteltével Petőfi és Orlai Petrics Soma meglátogatták a Jókai családot Komáromban. A következő találkozó és a barátság elmélyülése 1843 januárjában Kecskeméten történt, ahol Jókai jogot hallgatott, Petőfi vándorszínészkedett. Jókai 1845-1846-ban jurátus volt Pesten, augusztus 29-én pedig ügyvédi oklevelet szerzett. Részt vett a Tízek Társasága mozgalmában, majd az Életképek vezető szerkesztője lett. Amikor a Petőfi házaspár visszatért a nászútról, Jókai hozzájuk költözött, hogy olcsóbb legyen a bérlet. Petőfi öccseként szerette Jókait. A márciusi események egyik főszereplője volt. Az Életképek március 19-i száma közli a névváltoztatást: „Jelentjük, miszerint lapunkból az Y. ki van küszöbölve”. 1848-ban kapcsolata megromlott Petőfivel, részben azért, mert Petőfi nem helyeselte barátja házasságát az ünnepelt, ám Jókainál idősebb színésznővel, Laborfalvi Rózával. Az Életképekben Petőfi felettese, engedélye nélkül, direkt tilalma ellenére közölte Petőfi Vörösmartyhoz című költeményét. Jókai írói életműve és közéleti pályája Petőfi halála után teljesedett ki. Számos regényt írt és az 1850-es években hatalmas népszerűségre tett szert. Ez volt a legtermékenyebb időszaka, és ő volt az első magyar író, aki honoráriumaiból nagypolgári színvonalon élhetett.

Életéről kevés információ áll rendelkezésre. 1817. február 1-jén került a kecskeméti evangélikus elemi iskola élére. Hármas követelményt állított a diákok elé: jó természet és erkölcs, szorgalom, valamint a büntetések elfogadása. Alapos felkészültségű, szigoráról elhíresült oktató volt, akit a testi fenyítések és egyéb fegyelmi vétségek miatt az egyházközség többször megrótt, sőt eltávolítása is felmerült. 1823-tól iskolája egyre népszerűbbé vált az országban, bevezette a latin nyelv oktatását, elősegítve ezzel a diákok továbbtanulását. Petőfi 1828. május 10-től három évig volt az iskola tanulója, az eddig feltárt források alapján ő nem panaszkodott az oktatási intézményre vagy az ott alkalmazott módszerekre. Schifferdecker 1831-es tanév végétől, betegségére hivatkozva, visszavonult a tanítástól, hiába próbálta az egyházközség és annak gondnoka, Hruz Mihály marasztalni. Várpalotára költözött, vendéglátással, gyapjú- és borkereskedéssel foglalkozott. Gömöry Terézt vette feleségül. Vélhetően üzleti kapcsolatban állt Petrovics Istvánnal, és jó viszonyt ápolt az ifj. Petrovics Istvánnal, aki kétsoros epigrammát írt hozzá.

Franzjosef Hartleben jogtudós és Josepha Ollen grófnő egyetlen gyermeke volt. Bécsben jogot tanult, majd kadétnak állt. A katonai pályát családi okok miatt hagyta ott. Bécsben négy évig tanulta a könyvkiadói-kereskedői szakmát, és ott kezdi működését. 1801-ben fordult először Pest városi tanácshoz magyar könyvkereskedői jogért. Hosszas procedúra után a Helytartótanács 1803-tól engedélyezte, hogy Pesten a Walthier-házban (Váci utca 10.) megnyithassa könyvkereskedését. Elsősorban igényesen kiállított német ismeretterjesztő műveket adott ki. Kezdetben magyar nyelven ponyvákat jelentetett meg. Az 1840-es években közreadta Csokonai összes munkáit, Eötvös regényeit, Kemény és Jókai első regényét. Ő jelentette meg a Külföldi Regénytár sorozatban Petőfi két fordítását (A koros hölgy, Robin Hood), es kiadta A hóhér kötele című regényét. A visszaemlékezések szerint 1846-ban Petőfi Hartlebent a lakásán kereste fel az Összes versek ötletével. A költő kirívó modortalansága miatt a könyvkiadó felesége, Spazierer Anna nem engedélyezte a tervet. Hartleben 1845-ben különválasztotta a könyvterjesztést és a kiadást, ez utóbbit Bécsbe helyezte, és többnyire ott tartózkodott. Három gyermeke született, akik korán elhunytak.

Makedón származású, görögkeleti vallású családból származott, apja Pompéry György, mezőgazdász és borkereskedő, anyja Szonthe Mária volt. Tanulmányait Miskolcon és Pesten végezte, Eperjesen jogot tanult. 1841-ben az Athenaeumban jelent meg első elbeszélése. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett. Az 1843-as pozsonyi országgyűlésen Szemere Bertalan mellett dolgozott, itt ismerkedett meg Petőfivel. 1844-ben az Életképekben közölte útilevelét Sajóvölgye, nov. 29-én címmel, Dardanus álnéven. A sem nevet, sem idézetet nem tartalmazó írás Lisznyai Kálmánra és a fiatal pesti költőcsoportra vonatkozó néhány kitételét Petőfi magára vette. Az először és utoljára használt Dardanus álnévvel és a költő válaszversével Pompéry bekerült a Petőfi-irodalomba. 1845-től két és fél évig Győrött Esterházy Károly főispánnál vállalt nevelői feladatokat: a gróf fiát a magyar köz- és magánjogra tanította. 1848-1849-ben Szemere Bertalan mellett belügyi titkárként, 1849-ben a túrkevei kerület országgyűlési képviselőjeként ténykedett. A szabadságharc bukása után, 1850-ben kegyelmet kapott. 1852-ben Bécsből visszaköltözött Pestre és természettudományokat kezdett tanulni. A Pesti Napló munkatársaként dolgozott, majd megalapította a Magyarország és az Ország című lapokat. Sikeres jótékonysági akciót indított a Garay árvák megsegítésére. 1854-ben felhívást tett közzé segélypénztár létrehozására szegény magyar írók, özvegyeik számára: terve 1861-ben megvalósult. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság egyik vezetője volt. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Egyike volt a Széchenyi István gyászszertartására delegált akadémiai tagoknak. Kétszer nősült: első felesége Petrás Terézia, második felesége Vecsey Teréz volt.