Apja, Lauka János uradalmi főmérnökként dolgozott az erdődi Károlyi grófoknál. Anyja Handly-Timvári Róza volt. Tanulmányait Kassán, Nagykárolyban és Szatmárban végezte. Pesten és Máramarosszigeten bölcseletet és jogot hallgatott, de főleg az irodalom vonzotta. 1839-ben a Vajda Péter által szerkesztett Almanach leközölte egy versét. 1840-ben Pestre ment, a következő évtől akadémiai írnokként dolgozott. 1843 júniusában ismerkedett meg Petőfivel. Körénekével díjat nyer a Kisfaludy Társaság pályázatán, mely versnek Petőfi elkészítette a paródiáját. Egy kisebb adósság miatt Petőfi legazemberezte barátját, de - Jókai szavaival - „Laukát az Isten jókedvében teremtette” és a barátság helyreállt. A Lauka testvérek fontos szerepet játszottak Petőfi házasságkötésében. Barátjánál szállt meg a sikertelen lánykérés idején, majd együtt utazgattak a környéken. A már férjezett Lauka Teréz intézte a vegyes házasságból fakadó feladatokat, az öcs, József tanúskodott az esküvőn, ahol Gusztáv is megjelent. 1848-ban Lauka Gusztáv a Márciusi Klub tagja, és az első magyar illusztrált humoros lap, a Charivari felelős szerkesztője volt. Az újság 1848. július 22-i számában Petőfiről is közölt karikatúrát. 1849-ben Debrecenben belügyminiszteri titkárként dolgozott. 1850-ben Szaniszlón telepedett le, 1851-ben feleségül vette Stockinger Antóniát (megh. 1893). 1854-ben Szatmáron, később Nagyváradon vállalt állást, majd 1860-ban újból Pestre költözött, ahol a Helytartótanács alkalmazottja, 1863-tól egy ideig a sajtóosztály vezetője volt, majd kisebb megszakítás után 1867-től sajtóelőadó. E tisztsége lehetővé tette, hogy az abszolutizmus idején támogassa az üldözött írókat. Emellett írói, újságíró tevékenységet is folytatott, rendkívül közkedvelt ember volt, humoros írásai, fordulatos meséi nagy népszerűséget biztosítottak a számára. 1882-ben Nagybecskereken lett Torontál vármegye levéltárnoka. Első felesége halála után, 1902 tavaszán feleségül vette ápolónőjét, Babiczky Katalint. A Petőfi Társaság alapító tagja, érdemeiért Ferenc József-renddel tüntették ki.

Elszegényedett nemesi eredetű, evangélikus vallású iparoscsaládból származott, apja kovácsmester volt. Tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte, majd letette az ügyvédi vizsgát. 1809-ben, a napóleoni sereg betörésekor Lajtaújfalun volt határbiztos. Kitűnő jogi szakember, sikeres ügyvéd. Igazságérzete miatt sokakkal összekülönbözött. Az ősi jogok védelme érdekében peres úton megtámadta Sopron város tanácsát. A pert elvesztette és megvonták tőle az ügyvédi engedélyét. Válaszul 1838-ban Schätzel visszaadta a városnak polgárjogát. 1839-1840 telén ismerkedett meg a Hármasház előtt őrszolgálatot teljesítő Petőfivel. A heti kétszeri kimenőkön vendégül látta a fiatal bakát, és rendelkezésére bocsátotta gazdag könyvtárát. Leszerelésekor Petőfi köszönetet mondott támogatójának. Schätzel élete utolsó évében sok bonyodalmat okozó alapítványt tett az evangélikus egyházközség javára.

Egressy Gábor színész és Szentpétery Zsuzsánna (Szentpétery Zsigmond színész nővérének) fia volt. Két testvére született, Etelka és Árpád. Tanulmányait Pesten, Kolozsváron, Miskolcon és Késmárkon végezte. Apja révén gyakran találkozott Petőfivel. 1848 májusától részt vett a szabadságharcban. 1849. január 22-én Selmecbányán a császáriak fogságába esett, ahonnan megszökött és egy ideig apja segédtisztje volt a felső-magyarországi védseregnél, majd 47. honvédzászlóaljban hadnaggyá léptették elő. Szőlősnél tette le a fegyvert. Besorozták és Olaszországba vezényelték, ahonnan 1860 végén főhadnagyként szerelt le. 1853-ban nagyobb tanulmányutat tett Németországban, 1861-ben Franciaországban és 1862-1863-ban Olaszországban, ahol szorgalmasan látogatta az elsőrendű színházakat. Leszerelése után 1864-ben a színészi pályára lépett és évekig jellemszínészként szerepelt különféle darabokban az ország nagyobb városaiban, többek között Kolozsváron, Debrecenben, Kassán, Temesvárt, Szegeden, Miskolcon, Aradon. 1866-ban elvégezte a színitanodát és a pesti Nemzeti Színházhoz szerződött; majd néhány évet színigazgatóként és aktív színészként a vidék nagyobb városaiban töltött. 1878 és 1904 között a Nemzeti Színház tagja volt. Petőfiről szóló - gyakran jóindulatúan téves - visszaemlékezéseit a Petőfi-könyvtár 12. kötete tartalmazza. Pető Ilonát (megh. 1909) vette feleségül, akitől három gyermeke született: Gábor, Lujza és Katinka.

Katolikus családból származott. Apja Bérczy János Nógrád vármegye közkedvelt főorvosa volt, aki az eredeti Stand nevet 1802-ben magyarosította Bérczyre. Anyja Molnár Julianna volt. Tizenkét éves koráig otthon tanult. Gimnáziumba Vácon, majd 1833 őszétől a pesti piaristákhoz járt (egy osztállyal Petőfi fölött, de erről egyikük sem tudott). A pesti egyetemen kétéves filozófiai tanfolyamot végzett. Jogi tanulmányai közben megtanult németül, olaszul, franciául, angolul és szlovákul. 1838-tól publikált. Barátságot kötött Madách Imrével. 1842-ben letette az ügyvédi vizsgát. Öt esztendőn keresztül díjtalan fogalmazógyakornokként dolgozott a Helytartótanácson. A segédszerkesztő Petőfi asztaltársaságához tartozott. Tagja volt a Tízek Társaságának, a francia elkötelezettségű fiatalok közt - Jókai jellemzése szerint - ő volt „az egyedüli angol”. 1847-ben Széchenyi kinevezte az Országos Közlekedési Központi Bizottság fogalmazójának, és egyúttal személyi titkárának. 1848 elején Széchenyi Pozsonyba küldte, útközben megfázott, majd élete végéig az ekkor szerzett szívbetegségével küzdött. Bátyjánál Balassagyarmaton gyógyult. 1849 elején felerősödött, de hivataláról lemondott, és Nógrádba vonult vissza. Pest felszabadulásakor a városban volt, és versben köszönti a honvédsereget. Emiatt a szabadságharc leverése után rokonoknál, bátyjánál bujdosott. 1851-ben feleségül vette Frivaldszky Annát, akinek már négy éve a vőlegénye volt. A Pesti Napló, majd a Politikai Újdonságok munkatársaként dolgozott. Az Akadémia levelező (1859), a Kisfaludy Társaság rendes tagjává (1862) választották. Sokrétű életművéből (a sport szaknyelv egyik megteremtője, publicista, novellista, fordító) a nevét az utókor Puskin Anyeginjének fordítójaként őrizte meg. Szívbetegségben halt meg.