Cipszer származású kisnemesi családból származott. Filozófiai, jogtudományi és teológiai tanulmányokat végzett Miskolcon és Késmárkon. 1833-ban Podmaniczky Károly gyermekeinek nevelője lett, 1838-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1842-től a késmárki evangélikus főiskola jogtudománytanáraként, 1846-tól igazgatójaként ténykedett. 1840-től foglalkozott nyelvészettel. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején képviselőként a Habsburgokkal való megbékélést sürgető, a trónfosztást ellenző Békepárt tagja volt, illetve a debreceni parlament egyik jegyzőjeként ténykedett. Követte a menekülő képviselőházat Szegedre, majd Aradra. A szabadságharc bukása után egy ideig visszavonult és finnül kezdett tanulni. Haynau 1850. július 5-én a debreceni magyar országgyűlés más, a Habsburgok trónfosztásában részt vett tagjával együtt halálra ítélte, az ítéleteket azonban kegyelmi záradékkal látta el, és a képviselőket kegyelemben részesítette. Toldy Ferenc segítségével 1851-ben egészen a haláláig az Akadémia könyvtárosa lett. Elsősorban nyelvészeti és etnográfiai munkásságáról ismert. Magyar Nyelvészet címen folyóiratot indított, majd 1862 és 1874 között a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztésére is megbízást kapott. 1861-ben, illetve 1865 és 1867 között képviselőházi tag, majd a Főrendiház tagja. 1869-ben a Balti-tenger környékén tett tanulmányutat. Hunfalvy jelentős szerepet játszott az ugor-török nyelvészeti háborúban Vámbéry Ármin vitapartnereként. Finnugor nyelvhasonlító munkái mellett megkísérelte a Reguly Antal gyűjtötte vogul és osztják szövegek megfejtését. Életének utolsó szakaszában néprajzzal és történettudományokkal foglalkozott.

Apja Matej Kollár (Kollár Máté), anyja Katarina Frndová (Irenda Katalin) volt. Tanulmányait szülőfalujában kezdte, ahol Hruz Mária másodnagybátyja, Hruz György tanította. „Alig valamit tanultam tőle” - emlékezett vissza később Kollár, ugyanakkor Pesten anyagilag támogatta az idős és beteg Hruz Györgyöt, és 1833-ban saját költségén ő is temettette el. Körmöcbányán, Besztercebányán is járt iskolába. 1812-től a pozsonyi evangélikus líceumban teológiát tanult. Nyíregyházán mondta el első egyházi beszédét. 1817-től másfél éven keresztül a jénai egyetem teológia-filozófia szakára járt. 1817. október 8-án részt vett a Wartburgfesten, a német diákok könyvégetésig fajuló nacionalista találkozóján. Az esemény félelemmel töltötte el, és megerősítette benne a szláv lelkületet. 1819-ben Besztercebányán lelkésszé avatták. 1849-ig a Szén téri (Deák téri) evangélikus templom segédlelkészeként, majd káplánjaként szolgált. A szláv nyelvű irodalmak egységesítésén fáradozott, Olaszországban a szláv nyomokat kereste, cseh nyelvi alapokon az önálló szlovák nyelv megteremtésén dolgozott. Elismert költő, természettudós, régész volt. 1835-ben vette feleségül Schmidt Vilhelminát. 1836-ban a szentpétervári császári orosz akadémia, a szláv irodalom körül szerzett érdemei elismeréséül, arany érdemérmet küldött neki. Bár komolyabb támadás nem érte magyarellenessége miatt, a forradalom idején egy kisebb tüntetés szerveződött ellene. 1849-től a szláv archeológia professzoraként dolgozott Bécsben. Petőfit az 1833/34-es tanévben a pesti evangélikus gimnáziumban, a következő esztendőben a piaristáknál tanította evangélikus vallástanra, és ő is konfirmálta. Utólag egyikük sem említette a másikat. Halála után özvegye Weimarba vonult vissza.

Evangélikus nemesi család leszármazottja, apja Bulyovszky Lajos gazdatiszt, anyja Győrfy Franciska volt. Iskoláit Pesten és a debreceni kollégiumban végezte. Itt találkozott először Petőfivel 1844 januárjában. Pesten jogot tanult, közben a Pesti Divatlapnál barátságot kötött a költővel. 1847-ben ügyvédi esküt tett. Jókaival együtt véglegesítették a tizenkét pontot. Március 15-én reggel a „vezérkar”, majd másnap a Közbátorsági Választmány tagja volt, részt vett és szónokolt a népgyűléseken. 1848. november 9-én vette feleségül Szilágyi Lillát (1833-1909), aki később Lilla von Bulyovszky néven Európa-szerte ünnepelt színésznő lett. A Batthyány-kormány megalakulása után a belügyminisztériumban dolgozik. A vereség után rövid ideig bujdosott és sokat járt külföldön, Németországban és Angliában is megfordult. Itthon drámákat írt, operalibrettókat fordított, megalapította a Nefelejts szépirodalmi divatlapot, és sokat publikált. Legnevezetesebb tevékenysége a tárcaírás volt, amely műfajnak ő volt Magyarországon az egyik megteremtője. Végrendeletében kétezer forintot hagyott a Magyar Tudományos Akadémiára, hogy kamatjaiból jutalmazzák a legjobb ódaköltőket. Halála után építette fel felesége Fellner Sándor tervei alapján az Andrássy úti Bulyovszky-villát.

Német családból származott. Kisgyermekként kerül Bécsbe, elvégezte a kadétiskolát, majd 14 évig szolgál, főhadnagyi tisztségig jutott. Beleszeretett Fortunata Franchelli olasz operaénekesnőbe. Megvált a katonaságtól, házasságot kötött és négy gyermeke született. Civil foglalkozást választott: litográfusként és kőnyomdászként ténykedett. 1831-től Bécsben Trentsensky József műhelyében dolgozott. 1836-ban Pesten már társtulajdonos lett. Trentsensky halálát követően - hosszas jogi procedúrát után - 1839-től működési engedélyt és pesti polgárságot kapott. Kiváló szervezőnek bizonyult, a legjobb litográfusokkal vette körül magát. Külföldi és pesti divatlapoknak készített képeket,Magyarországon először színeseket is. Az 1846-os országos iparműkiállításon nagy ezüst emlékpénz elismerést kapott. Ö nyomtatta ki Barabás Miklós kőrajzát Petőfiről, mely 1846. július 3-án jelent meg a Pesti Divatlapban. Szintén Barabás nyomán adta közre 1848-ban Petőfi álló térdképét. Vahot Imre kiadta Kálózdy János Nemzeti dal-kottáját. A címlapot - ismeretlen litográfus nyomán - Walzel nyomtatta. A Nemzeti Múzeum bal oldali pillérén szavaló Petőfi máig meghatározza a köztudatban élő március 15-ét. Ő volt a Korszerű torzképek című karikatúrasorozat kiadója is, ennek Politikai tánczvigalom című képén feltűnik a köztársaságot franciául éltető Petőfi is. (A képet Andrássy Manó gróf vázlata alapján litografálták.) A szabadságharc idején a bankjegynyomda vezetője volt, követte a kormányt Debrecenbe is. A vereség után rövid időre letartóztatták, de német származására tekintettel tovább dolgozhatott.