Szülei Kerkapoly János (1794-1828) és nemes Bodor Zsuzsanna (1799-1872) voltak. Jogi tanulmányainak befejezése után a Zala megyei főügyésznél dolgozott. 1846-ban szerzett ügyvédi oklevelet, ekkor Zala vármegye tiszteletbeli alügyészévé nevezték ki. 1847. március 23-án a pápai református főiskolába a bölcselet rendes tanárának hívták meg. Mielőtt tanszékét elfoglalta, kiment a hallei és berlini egyetemre. Az 1848. évi forradalom kitörésekor hazajött és belépett a veszprémi nemzetőrök közé, a táborozásban azonban betegsége miatt nem vett rész. Az abszolutizmus alatt Pápán a tudománynak és tanszékének élt. A Magyar Tudományos Akadémia 1859. december 16-án levelező tagjává választotta meg. jelentős politikai szereplése az 1865/68. évi országgyűléssel kezdődött, amelyre az enyingi választókerület küldte képviselőnek. Ekkor az országgyűlés több fontos bizottságában részt vett, majd honvédelmi államtitkárrá nevezték ki. 1870. május 23-án elfogadta a pénzügyminiszteri kinevezést, amit 1873. december 19-ig töltött be. Miniszteri pályafutását a 153 millió forintos ún. uzsorakölcsön kibocsátása körül támadt botrány törte meg. Ezt követően 1878-ig volt országgyűlési képviselő a Zala vármegyei tapolcai kerületből, de jelentősebb politikai szereplésre már nem vállalkozott. Tanított a budapesti egyetemen, majd teljesen visszavonult, gazdálkodott, faiskolát, gyümölcsöst, szőlőt létesített. Tevékeny részvevője volt a kor gazdasági mozgalmainak.