Az Otrokocs nemzetségbeli Adorján családból származott. Apja Adorján Dávid ( megh. 1852) táblabíró, nagybirtokos, anyja Rajszy Klára (megh. 1848), testvérei Klára és Borbála voltak. Adorján Boldizsár az elemi és gimnáziumi osztályok elvégzése után Sárospatakon jogot tanult, és 1840-ben ügyvédi vizsgát tett. Az 1840-es évek elején Pesten telepedett le. Verseit az Athenaeumban, a Regélőben, a Pesti Divatlapban és az Életképekben publikálta. Tehetségét nagyra tartotta a mérvadó reformkori magyar irodalom, főként a Fiatal Magyarország csoportja és a két óriás, Vörösmarty és Petőfi. Az előbbi epigrammát írt hozzá (Adorján Boldizsárnak). Petőfi vélhetően már Pesten találkozott költőtársával, de az biztos, hogy 1845. május 30. és június 3. között Kisfaludon vendégeskedett Adorjánnál. Az ő ajánlására választották Petőfit Gömör vármegye táblabírájának. Bár Adorján kiváló jogászként különböző tisztségeket töltött be, többezer holddal rendelkező nagybirtokosként már 1841-től alapvetően szülőhelyén élt és gazdálkodással foglalkozott. Petőfi 1848 januárjában írt episztolájában arra kérte Adorjánt, hogy ne hagyja abba a költészetet. A tüdőbetegséggel küszködő Adorján két költeményt írt Petőfinek, egy almanachverset (Emléklapra Petőfynek) és egy remek paródiát az állandóan pénzgondokkal bajlódó költőről (Alá Petőfi). 1846-ban vette feleségül Lemouton Emíliát (1824-1869), aki neves írónő, műfordító, az első Shakespeare magyarítók egyike volt. Házassága után visszavonultan élt, a szabadságharc leverését követően az 1850-es évek elején császári és királyi ülnök lett Rimaszombaton. 1867-ben táblabíróként lépett apja nyomdokaiba.