Csapó János pesti ügyvéd és Csajághy Erzsébet nyolcadik, egyúttal harmadik életben maradt gyermeke volt. 1844 tavaszán az apa, Csapó János - a család szerint - öngyilkos lett, valójában váltóhamisításba keveredett, és eltűnt. Etelke ezt követően édesanyjával nővéréhez, Vachott Sándorné Csapó Máriához költözött, ahol nagy társasági életet éltek, Petőfivel való ismeretsége is ekorra, 1844 őszére tehető. Nővére visszaemlékezése szerint „rajongása a lánglelkű ifjú költőnek tovább és tovább terjeszkedék: férjemről reám, - rólam Etelke nővéremre [húgomra] vetette fényét ábrándjai világa, s Petőfi Sándor, először életében, komolyan kezdett szerelmes lenni”. A lány kevéssé viszonozta a költő érzelmeit. Etelke gyakran panaszkodott fejfájásra, alvajárással is küszködött. 1844. december 25-én, a család által adott nagy karácsonyi vacsorán megfázott és súlyosan lebetegedett. Halála komoly sajtóvisszhangot keltett, mert szépsége miatt tetszhalottnak vélték. Petőfi két hét múlva Vachottékhoz költözött, és Etelke szobájában írta tovább a Cipruslombok verseit.