Jómódú középnemesi, németül beszélő családból származott, apja Pulszky Károly Sáros vármegyei táblabíró, anyja Fejérváry Apollónia volt. Tanulmányait Miskolcon és Eperjesen végezte, ahol összebarátkozott Eötvös Józseffel. A pesti egyetemen jogot hallgatott. Többször tett európai körutat nagybátyjával, Fejérváry Gáborral és utazásai során érdeklődni kezdett a régészet és a képzőművészet iránt. A pozsonyi országgyűlésen joggyakornokként vett részt. 18 éves korában publikálta első régészeti tanulmányát, 20 éves korában pedig a római Instituto di Correspondenza Archaeologica tagjává választotta. 1834-ben ügyvédi vizsgát tett és Sáros vármegye aljegyzője lett. 1839-től Sáros vármegye küldöttjeként vett részt az országgyűléseken. Tagja és jegyzője lett a váltó- és csődtörvény kidolgozására választott bizottságnak, később pedig a büntetőtörvénykönyv-készítő bizottságba is hasonló minőségben választották be. 1844-ben vette feleségül Walter Teréziát, egy bécsi bankár lányát, akivel négy gyermeke született. 1846-ban fontos szerepet játszik az Életképek ellenzéki orgánummá válásában. Ez év végén Petőfi hozzá fordult kölcsönért, de elutasította a költő kérését. 1847-ben kétrészes, értő és tárgyilagos kritikát közölt Petőfi költészetéről. 1848 márciusában Petőfivel együtt tagja volt a Pest megyei Közbátorsági Választmánynak. A Batthyány-kormányban Kossuth, majd Esterházy Pál államtitkáraként vállalt feladatokat. 1848-1849 fordulóján külföldre szökött, előbb Párizsban, majd Londonban próbálta a magyarok érdekeit képviselni. A szabadságharc bukása után nem térhetett haza, az osztrák haditörvényszék halálra és javai elkobzására ítélte, külföldi tartózkodása miatt az ítéletet később száműzésre változtatták. Családjával Londonban telepedett le. 1851-1852-ben feleségével elkísérték Kossuthot az angliai és az amerikai útjára. 1860-ban mint a Daily News levelezője Torinoba költözött, ahol tulajdonképpen a magyar emigráció diplomáciai ügyvivőjeként vállalt feladatokat. 1862-1863 körül belépett a torinói Dante Alighieri szabadkőműves páholyba. Később Firenzében telepedett le, ahol háza az írók, művészek és befolyásos emberek központi társasági helyévé vált. 1866-ban haldokló lánya meglátogatására Ferenc József császár engedélyével hazatérhetett: Eötvös József báró közbenjárására ekkor már amnesztiát kapott, és Magyarországon maradhatott. Deák-párti politikusként, országgyűlési képviselőként ténykedett. 1869-től 25 éven keresztül töltötte be a Nemzeti Múzeum igazgatói posztját. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, rendes, végül tiszteletbeli tagja, 1895-től másodelnöke volt. Igyekezett újjáéleszteni a magyar szabadkőművességet.

A református nemesi fáji Fáy családból származott, apja Fáy László ötezer holdas földbirtokos, anyja szemerei Szemere Krisztina volt. Fáy gyermekéveit anyai nagyszülei birtokán, Gálszécsen töltötte. Innen került 1793. május 30-án bátyját, Ferencet követve a sárospataki kollégiumba. 1799-ben, Sárospatakot elhagyva Fáy a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta tanulmányait: az itt töltött évek alatt sajátította el a német és angol nyelvet. 1803-ban visszatért Sárospatakra, ahol először bölcsészetet, majd jogot hallgatott. 1804-től Pesten joggyakornokoskodott, majd ügyvédi oklevelet szerzett. Apja kérésére közigazgatási pályára lépett. 1810-ben a pesti, 1812-ben pedig a váci járás alszolgabírója, majd szolgabírája lett. 1816-ban cigányul tanult, verseket, szótárt és nyelvtant ír cigány nyelven. 1818-ban visszavonult gombai birtokára gazdálkodni, hogy mellette életét teljes egészében az irodalomnak és a társadalmi tevékenységnek szentelhesse. Pesten, gombai vagy Somló-hegyi birtokán szívesen látta vendégül Kazinczyt, Kisfaludy Károlyt és a romantika első nemzedékének tagjait. Fáy mint író lépett először a nyilvánosság elé, de miután 1823-ban Pestre költözött, Pest vármegye vezetőjeként egyre jelentősebbé vált közéleti tevékenysége. Széchenyi híve, aki a fontolva haladást pártolta, és elutasította a radikális eszméket. A Kisfaludy Társaság, a Védegylet, a Nemzeti Kör alapító tagjai között volt, tőle származott a Pesti Hazai Első Takarékpénztár létrehozásának gondolata, ami végül 1840. január 11-én nyílt meg. Szívügyének tekintette a hazai színjátszást, szorgalmazta a bölcsődék és óvodák építését és az egységes protestáns főiskola létrehozását Pesten. A Magyar Tudományos Akadémia alapításától tiszteletbeli tag, 1847-ben helyettes elnöki pozíciót is betöltött. A nincstelen Petőfinek tanítói állást szerzett, amivel a költő nem élt, a Nemzeti Kör elnökeként pedig elősegítette az első kötetének megjelenését. 1832-ben feleségül veszi a náluk nevelkedő Sziráky Zsuzsannát (megh. 1879), akitől már 1824-ben fia, Gusztáv (megh. 1866) született. A szabadságharc idején visszavonult gombai birtokára, és innentől főleg az irodalommal foglalkozott.

Református polgári családból származott, apja Tóth Ferenc, anyja Császár Sára volt. 1827-ben Csécsi Nagy Erzsébetet vette feleségül. Három gyermeke közül Lajos a szabadságharcban hadnagyként, Sándor főhadnagyként szolgált. 1827-től ún. magyarszabóként dolgozott, boltja Pesten a Magyar utcában, saját házában volt. 1843-ban az iparműkiállításon dicsérő oklevelet kap. A Nemzeti Kör 1844. január 23-i ülésén az általa végtelenül tisztelt Vörösmarty előterjesztésére megelőlegezte Petőfi Versek kiadásának költségeit, sőt, a költő személyes céljaira is kölcsönzött. Ő készítette el Petőfi „kancamentés” kizsinórozott, rövid, prémes dolmányát 1844-ben, első felvidéki útjára tőle rendelt úti öltözetet, majd 1847-ben esküvői ruhát is. Támogatta a leégett Miskolc magyarszabó céhének kárvallottjait: 100 példányra előfizetett a Nép Barátjára, és 3400 előfizetőt szerez. A forradalom idején a Közbátorsági Választmány tagja volt. 1848 őszétől az Országos Ruházati Bizottmány munkavezetőjeként ténykedett, 1849 januárjától honvéd századosként harcolt. A szabadságharc veresége után vizsgálati fogságba került, ahonnan 1851-ben szabadult, ekkor újraindította a szabóságot. A város törvényhatóságának tagja lett.

Ősi nagybirtokos, evangélikus nemesi családból származott, apja Kubinyi János, anyja Hellenbronth Teréz volt. Szülei korai halála után anyai nagyanyja nevelte, és gazdag örökséghez juttatta. Kubinyi 1848 előtt Gömör vármegye tiszteletbeli főjegyzőjeként dolgozott. Várgedei kastélyát Ybl Miklós tervei alapján építtette, felhajtólépcsőit Izsó Miklós faragta. A nagy társasági életet élő Kubinyit a reformkor számos írója, köztük Vörösmarty is felkereste. Petőfi első felvidéki útján, Rimaszombaton ismerkedett meg vele, és elfogadta meghívását. Tíz napot töltött a kastélyban, innen indul hosszabb-rövidebb kirándulásokra. Második országjáró útjára Kubinyitól kért kölcsön 200 pengőforintot, amit ki is egyenlített. Barátságukat jól illusztrálja, hogy Petőfi a nászútjáról csak Aranynak, Emődynek és Kubinyi Rudolfnak írt levelet. 1848-1849-ben Kubinyi a rimaszécsi kerület országgyűlési képviselőként ténykedett, és követte a kormányt Debrecenbe. 1867-ben Gömör vármegye főispánja volt, emellett országgyűlési képviselőnek is megválasztották. 1871 és 1875 között Heves vármegye főispánja volt. 1875-ben Tisza Kálmánnak kormányra jutásakor állásáról lemondott és a Gömör megyei birtokára vonult. Birtokainak javát 1879-ben elárverezték. Trajtler Zsuzsannát vette feleségül, akitől két lánya, Ella és Adrienné született.