Emődy István sárospataki gimnáziumi tanár és Csáji Sára fiaként született Alsófügeden. Korán árvaságra jutott és anyjával Szikszóra költözött. Tanulmányait Szikszón, Remetén, Debrecenben végezte. 1841-től két évig a Tisza családnál vállalt nevelőtanári állást. 1843-ban otthagyta állását, Pestre költözött és ügyvédi esküt tett. 1844 őszén tagja lett a Pilvax asztaltársaságának. Petőfi első felvidéki útját megelőző vacsorájára alkalmi verset írt Petőfi búcsúján címmel. Az 1845 őszén a „macskazene” kapcsán megvédte Petőfit a hatóságok előtt. 1846 novemberében Debrecenben találkoztak, ahol Emődy nevelősködött. Petőfit második felvidéki útján elkísérte Vácig. Petőfi nagyon jó véleménnyel volt Emődyről, akit így jellemzett: „leghívebb, legönzéstelenebb és legtisztább lelkű barátaim egyike”. A márciusi ifjak egyike volt, jól beszélt latinul, angolul, franciául és németül. 1848. április 27-én Klauzál Gábor földművelési miniszter kinevezte fogalmazónak 800 forint fizetéssel. Kossuth a Dembinski által megszállt vidékre küldte a népfelkelés szervezésére: 1849 áprilisáig tartózkodott itt, majd visszatért Pestre, és rövidebb megbízatások után 1849-ben a Közlönynél elvállalta a szerkesztői posztot. A szabadságharc veresége után csak 1852-ben kapta vissza ügyvédi diplomáját. 1863-tól Sárospatakon, a református főiskolán a magánjogi tanszék professzoraként tanított. 1853-ban vette el feleségül Vidos Viktorné született Gömbös Krisztinát, aki 1854-ben meghalt. Második felesége 1863-ban Kovácsy Vilma lett. Az első feleségétől született Béla fia, aki törvényszéki bíróként ténykedett.