Német eredetű, szegény sorsú, evangélikus polgári családból származott, apja Pákh Mihály, anyja Heutschky Zsuzsanna volt. Tanulmányait Rozsnyón, Pozsonyban, Debrecenben és Bécsben végezte. Teológiát és jogot is tanult. 1813-1814-ben 13 hónapig nevelő volt a Tornallyai családnál Tornallyán, 1817-1819-ben Dobsinán tanítóként dolgozott. 24 éves korában nyerte el első lelkészi feladatát a felső-ausztriai Kematten nevű faluban. 1821-ben vette Reményik Máriát feleségül, tíz gyermekük érte meg a felnőttkort. 1822-től tizenkét éven keresztül Rozsnyón látta el a lelkészi hivatalt, magyar, szlovák, német nyelven. 1834-től családjával Iglóra költözött; a tiszai egyházkerületben jegyzőként, alesperesként, majd főesperesként, végül 1848-1850 között szuperintendens volt. Petőfi első felvidéki útja során, 1845. május 4-22. között a Pákh család vendége volt Iglódon. Az Úti jegyzetekben - tőle szokatlan módon - elragadtatva írt a házigazda kivételes műveltségéről, gazdag könyvtáráról, a Pákh lányok és barátnőjük kedvességéről. Pákh Mihály hirdette ki az egyházkerületben a függetlenségi nyilatkozatot. A szabadságharc veresége után bujkált, 1852-ben elfogták és négyévi fogságra ítélték. 1854-ben szabadult, hivatalából felfüggesztették. 1856-ban Rimaszombaton, majd szülőhelyén szolgált lelkészként.