Apja Salkovics Péter mészáros, anyja Szakáts Karolina volt. Petőfi apjának unokatestvére. Tanulmányait Mezőberényben végezte, a retorikus-poétikai osztályt 1826-ban fejezte be. A soproni evangélikus líceumban geometriát tanult. Földmérő, mérnök lett. Ostffyasszonyfán települt le, sok munkát vállalt, amiből meggazdagodott és a település megbecsült tagja lett. Petőfi Sándor 1839 májusában érkezett hozzá. Vélhetően öccse, Salkovics Mihály Petrovics család felé való adóssága fejében vállalta a költő taníttatását. Petőfi Sándor Csáfordi Tóth Rózával való afférja után elküldte a költőt. Szélhűdésben halt meg.

Apja Kováts Ferenc főmérnök, a Festetics-uradalom jószágigazgatója, író, anyja Eöry Julianna volt. Apja humán érdeklődése miatt a család irodalmárokkal is kapcsolatban állt: többek között Kazinczy is meglátogatta a dégi kúriát. A pápai református kollégiumban kezdte tanulmányait, majd egy évig Pozsonyban fejlesztette német nyelvi tudását. 1824-ben írta az Egy füst alatt két lakodalom című első vígjátékát, mely azonban nem került színpadra, és nyomtatásban sem adták ki. 1827 őszén a pesti egyetemre ment, ahol orvosnak tanult. Eközben megismerkedett az Aurora kör tagjaival, így többek között Karats Ferenccel, Takács Évával, Kisfaludy Károllyal, Vörösmarty Mihállyal. Elbeszéléseket publikált, drámákat írt. 1833-ban orvosi diplomát kapott, ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Németországi tanulmányútján mélyült el a homeopátiában. Győrben települt le, és egész életében megbecsült orvosa volt a városnak, emellett a helyi református egyház presbitereként, főgondnokaként is ténykedett. Nagy szerepet játszott Győr kulturális életének fellendítésében, olvasó-, ének és zene-, valamint színészetet pártóló egyesületeket hozott létre. Petőfi munkásságával 1842-ben, a pápai önképzőkör pályázatának bírálójaként találkozott. A következő évben Petőfi felkereste Győrben, útban Pozsony felé. 1846 decemberében már az induló Hazánk ügyében tárgyalt a Petőfi vezette pesti íróküldöttséggel. Petőfi - a Pesti Divatlap és az Életképek után - a Hazánkban publikálta a legtöbb versét. A szabadságharc veresége után Kovács Pál rövid időre börtönbe került, de betegei követelésére szabadon engedték. A Kisfaludy Társaság alapító és rendes tagja volt. Munkásságáért királyi tanácsos címet kapott. Welsz Emíliát vette feleségül, akivel hat gyermekük született.

Nemesi származású, apai ágon református, anyai ágon katolikus családból származott. Két öccse született. Tanulmányai befejezése után Szatmár vármegyei aljegyzőként, majd 1848 elejétől főjegyzőként dolgozott. 1846-ban a szatmárnémeti védegylet jegyzőjeként ténykedett, valamint támogatta a tiszai gőzhajózást. Költői pályáját 1839-ben kezdte az Athenaeum folyóirat körében Bajza támogatásával. Horváth János néhány Petőfi-versben kimutatta Riskó hatását. Használta a Bugafő költői álnevet is. Petőfivel személyesen 1846. szeptember elején ismerkedett meg Szatmárban. Szeptember 8-án a Szendrey Júlia lovagi köréhez tartozó Riskó mutatta be Petőfit a lánynak. Szeptember 19-én Pap Endrével és Petőfivel együtt tettek látogatást Szendreyéknél Erdődön. Támogatta a szerelmeseket, Júlia őt is megkérte a közvetítésre. 1848-1849-ben Nagykároly országgyűlési képviselőjeként és a Radical Párt tagjaként ténykedett. A szabadságharc idején előbb kataszteri felügyelői, majd miniszteri osztálytanácsosi feladatokat vállalt. 1849-ben, a kormány Debrecenbe költözésekor is találkozott Petőfivel. A vereség után börtönre ítélték, a fogságból amnesztiával szabadult. A kiegyezést követően a Pénzügyminisztériumban tisztviselőként dolgozott. 1885-ben osztályfőtanácsosként ment nyugdíjba. 1849-től nem írt több verset. Kathó (Kató) Zsuzsannát vette feleségül, akivel öt gyermekük született.

A református nemesi származású csokalyi és dengelegi Fényes család leszármazottja volt, Fényes Antal közbirtokos és Máriássy Éva fiaként született a Bihar vármegyei Csokalyon (akkori nevén Csokaj). Bölcsészeti tanulmányokat Nagyváradon, jogot Pozsonyban végzett. 1828-ban ügyvédi vizsgát tett, és ebben az évben vette feleségül Eitel Zsófiát, akitől három gyermeke – Klementina, Mária és Gyula – született. 1836-ban Pesten telepedett le, különböző gazdasági területeken működött, elsősorban azonban statisztikai munkásságot folytatott. Munkáiból ismerték meg a kortársak a korabeli Magyarország gazdasági, népességi, statisztikai állapotát. A nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl fejlődésében ábrázolta az ország állapotát, összehasonlította a külföldi viszonyokkal, hogy az elmaradottság még jobban szembetűnjön. Műveinek leíró része hatalmas értékű néprajzi forrás is. Ő volt a Magyar Tudományos Akadémia első tagja volt 1837-ben. 1848-ban Szemere Bertalan az Országos Statisztikai Hivatal szervezésével bízta meg. A szabadságharc bukása után börtönbe került. Kiszabadulása után folytatta statisztikai munkásságát. 1857-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság életbiztosítási ügyosztályának főnöke. Kidolgozta az élettartam és a halálozás valószínűség-táblázatait. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta, de mivel nem tartott székfoglalót, az MTA törölte tagjai sorából. Az 1860-as években a kormánylapoknál dolgozott, ezért később állandó jövedelem nélkül maradt, s a fővárosi statisztikai hivatal díjnokaként fejezte be életét. Térképeket, gazdatiszti címtárt, gazdanaptárt, földrajzi munkákat és politikai röpiratokat egyaránt kiadott.