Német eredetű, szegény sorsú, evangélikus polgári családból származott, apja Pákh Mihály, anyja Heutschky Zsuzsanna volt. Tanulmányait Rozsnyón, Pozsonyban, Debrecenben és Bécsben végezte. Teológiát és jogot is tanult. 1813-1814-ben 13 hónapig nevelő volt a Tornallyai családnál Tornallyán, 1817-1819-ben Dobsinán tanítóként dolgozott. 24 éves korában nyerte el első lelkészi feladatát a felső-ausztriai Kematten nevű faluban. 1821-ben vette Reményik Máriát feleségül, tíz gyermekük érte meg a felnőttkort. 1822-től tizenkét éven keresztül Rozsnyón látta el a lelkészi hivatalt, magyar, szlovák, német nyelven. 1834-től családjával Iglóra költözött; a tiszai egyházkerületben jegyzőként, alesperesként, majd főesperesként, végül 1848-1850 között szuperintendens volt. Petőfi első felvidéki útja során, 1845. május 4-22. között a Pákh család vendége volt Iglódon. Az Úti jegyzetekben - tőle szokatlan módon - elragadtatva írt a házigazda kivételes műveltségéről, gazdag könyvtáráról, a Pákh lányok és barátnőjük kedvességéről. Pákh Mihály hirdette ki az egyházkerületben a függetlenségi nyilatkozatot. A szabadságharc veresége után bujkált, 1852-ben elfogták és négyévi fogságra ítélték. 1854-ben szabadult, hivatalából felfüggesztették. 1856-ban Rimaszombaton, majd szülőhelyén szolgált lelkészként.

Nemesi családból származott. A bécsi mérnöki akadémia elvégzése után rövid ideig Itáliában mérnökkari tisztként szolgált a katonaság kötelékében, majd leszerelt és tanulmányútra indult. Ennek során bejárta az Egyesült Államokat és Kis-Ázsiát. Előbb Bécsben, majd Pesten létesített nyomdát. Magyar hajdan és jelen című munkája a színes litográfiai eljárások valóságos mintakönyve. 1848-ban ő indította el az első magyar politikai élclapot, a Charivarit, amely azonban érdeklődés híján csak három hónapig jelent meg. A Lauka Gusztáv által szerkesztett Charivariban ő is rajzolt karikatúrákat, köztük a június 22-i számban Petőfiét is. Feltehetően ő készítette el a Magyar hazánk dicső napja című nagyszabású litográfiát, mely allegorikus formában állított emléket március 15-nek. Az elsők között ismerte fel a Balaton jelentőségét, 1848-ban könyvet adott ki a magyar tengerről, melyet saját tájképeivel illusztrált. 1848 novemberétől vett részt a szabadságharcban, ahol őrnagyként, illetve Komáromban honvéd alezredesként szolgált. A komáromi várban ő nyomtatta a védők ellátását szolgáló Kossuth-bankókat. A vereség után családjával Londonba emigrált, ahol nyomdászként, litográfusként és feltalálóként fényes karriert futott be. tartani. Az 1862-es világkiállításon technikai találmányainak egész sorát mutatta be. Silicat zopissa nevű kőkonzerváló szerét majd száz éven át gyártották, sikere túljutott Anglián. A kiegyezés után hazatért, és a fővárosban folytatta nyomdászi tevékenységét. Fischer Teréziát vette feleségül.

A Zala vármegyei nemesi származású kehidai Deák család sarja. Idősebb kehidai Deák Ferenc (1761–1808) főszolgabíró, táblabíró, és szarvaskendi és óvári Sibrik Mária Erzsébet (1768–1803) fia. Deák Ferenc tekintélyes, régi nemesi család hetedik gyermekeként született, anyja belehalt legkisebb fia szülésébe. A felnőttkort rajta kívül csupán három testvére, Antal, Jozefa és Klára élte meg. Gyerekkorát gyám nagybátyjánál, kehidai Deák Józsefnél (1764–1831) Zalátnokon töltötte, később neveltetését Hertelendy György, Zala vármegye alispánja felügyelte. Tanulmányait Keszthelyen, Pápán és Nagykanizsán katolikus rendi iskolákban végezte. 1817 és 1821 között a győri királyi jogakadémia hallgatója. Pesten gyakornokoskodott, majd ügyvédi vizsgát tett. Jó barátságot ápolt Vörösmarty Mihállyal. 1833-1836-ban Zala megye követeként Pozsonyban széles ismeretségi kört alakított ki. 1837-ben az MTA tiszteletbeli tagjává választották. Az 1839-1840-es országgyűlésen már ő volt az alsótáblai ellenzék vezetője. 1848-ban Pozsonyba utazott és elvállalta az igazságügyi tárcát. Június végén Petőfi petíciót nyújtott át Deáknak a szabadszállási választás ügyében. A Batthyány-kormány lemondása után képviselőként ténykedett. 1849. január elején békekövetként meglátogatta Windisch-Grätzt, a küldöttség kudarcát követően Deák visszament Pestre, onnan pedig Kehidára a birtokára. Többször is elindult Debrecen felé, de az osztrák katonaság mindig megakadályozta ebben. A szabadságharc veresége után hadbíróság elé állították, de felmentették. Pestre költözését az tette lehetővé, hogy családja Széchenyi Ödön számára megvette tőle a kehidai birtok rá eső részét, ezzel megszabadult adósságaitól és a gazdálkodás további terhétől. Az Angol Királynő Szállóból folytatta politika tevékenységét. 1855-től az Akadémia igazgató tagja volt. A Bach-korszakban a passzív ellenállás (a közügyektől való elzárkózás) vezéralakjának számított. Közéletének legfontosabb műve a kiegyezés, de szerepet nem vállalt az általa ajánlott Andrássy-kormányban. A „haza bölcse” hosszú betegség után szívinfarktusban hal meg.

Régi nemesi családból származott. Apja, Pérchy János Földesen lakó ügyvéd, Szabolcs vármegye táblabírája volt. Férje héczei Szabó Antal. A fiatal házaspár 1841. november 1-jétől bérelte a Debrecen város tulajdonában levő mátrai csárda- és vendégfogadót (a későbbi hortobágyi Nagycsárdát), a hozzá tartozó szántó- és kaszálóföldekkel, legeltetési joggal. Petőfi Debrecenből gyalogolt Hortobágyra, és 1842. október 15-20. között töltött egy napot és egy éjszakát ott. A bérlők személyesen „sürgölődtek-forgolódtak” a vendégek között.