Apja a francia származású Prielle / Brill József szíjgyártó, anyja Székely Eleonóra volt. A keresztelésnél az Antónia nevet kapta, amit még kiskorában Kornélia névre változtattak. Testvérei, Lilla, Emília és Péter egyaránt a színészi pályát választották. Anyja öccse szülésekor, 1836-ban meghalt. Kornélia nevelését a rokon Kilényi Dávid, az első vándorszínház-igazgató irányította. 15 évesen került a társulathoz, ahol Déryné, az igazgató sógornője tanította a színjátszásra. Leginkább Erdélyben játszottak, ahol összebarátkozott a kor másik neves színésznőjével, Kántornéval. 1844-ben Nagyenyeden ismerte meg Szigligeti Ede, aki egyéves szerződést ajánlott neki a Nemzeti Színházhoz. Először 1844. december 17-én, Szigligeti Zsidó című színművének Lizi szerepében lépett fel. Feltehetően ekkor találkozott Petőfivel. 1845 végén újra vidékre ment, és a szabadságharc kitöréséig Nagyváradon, Kecskeméten, Kolozsváron és főleg Debrecenben játszott. A településeken Kornélia Petőfi-verseket is énekelt. 1847-ben feleségül ment Szerdahelyi Kálmánhoz, az akkor még kezdő, nála három évvel fiatalabb színészhez. A házasságot 1848-ban, mikor Szerdahelyi honvédnek áll, felbontották. 1849-ben Hidassy Elek földbirtokoshoz, volt huszárkapitánnyal házasodott össze, és egy időre visszavonult a színpadtól. Később Hidassy színigazgatói feladatokat vállalt és 1851-ben elváltak. Prielle Kornélia 1857-ig maradt vidéken. 1857 októberében vendégszerepet vállalt: a Nemzeti Színházban Gauthier Margitját alakította, 1859-ben újra a színház szerződött tagja lett, amit egy rövid pécsi kitérő után 1861-ben megújítottak, 1881-től pedig a Nemzeti Színház örökös tagja lett. Első férjével, Szerdahelyi Kálmánnal 1870-ben másodszor is összeházasodtak. Prielle Kornélia időben szerepkört váltott, Szigligeti Ede neki írta a Nagymama című vígjátékát. 1891-ben ünnepelte félszázados színészi jubileumát, ennek alkalmából Ferenc József koronás arany érdemkereszttel tüntette ki.1904-ben lépett fel utoljára. Mellszobrát még életében kiállították a színház első emeletén, 1891-ben pedig könyv készül róla, és emléktáblát avattak a szülőházán.