Tehetős izraelita orvos családból származott, apja Kornfeld Sebald gyakorlóorvos, anyja Kandel (Nyíri) Anna volt, később még nyolc testvére született. A család 1837-ben az egri érsekségen kikeresztelkedett, családnevüket 1848-ban hivatalosan Korányira magyarosították. Frigyes gimnáziumi tanulmányait a szatmárnémeti piaristáknál végezte, 1844-től a pesti egyetemen orvosnak tanult. Aktívan részt vett a forradalmi eseményekben. Május 12-én, a Petőfi által meghirdetett múzeumkerti népgyűlésen beválasztották abba a küldöttségbe, mely a „véres macskazene” kivizsgálását sürgette. Még orvostanhallgatóként vett részt a szabadságharcban mint alorvos, majd helyettes főorvos. A szabadságharc után egy évig a bécsi sebészeti klinikán képezte magát, 1851-ben avatták orvos- és sebészdoktorrá. 1852-ben orvosi diplomát szerzett Bécsben, de szabadságharcban való részvétele miatt innen is, Pestről is száműzték Nagykállóra. Itt kezdett praktizálni, és 1861-től ő volt Szabolcs vármegye főorvosa. 1860-ban Bónis Malvint vette feleségül, akitől négy gyermekük érte meg felnőttkort. 1865-ben kinevezték a Rókus kórház idegbeteg osztályának vezetőjévé, 1864-ben a pesti egyetemen megszerezte idegkórtanból a magántanári képesítést. Ő szervezte meg az I. számú belklinikát, melynek 1908-ig, nyugdíjba vonulásáig igazgatója volt. Indítványára létesítették a gyakornoki intézményt. Több külföldi kézikönyv összeállításánál kérték fel szerzőnek. Önálló tudományos eredményei főleg a mellkasi betegségekkel kapcsolatosak. 1884-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, és ebben az évben, február 2-án érdemei elismeréseként Ferenc József nemesi címet adományozott a családnak. 1891-től örökös főrendiházi taggá választották, 1908-ban bárói címet kapott.