Apja Salkovics Péter mészáros, anyja Szakáts Karolina volt. Nyolc testvére közül a legismertebb Salkovics Péter földmérő. Petőfi Sándor apjával unokatestvérek voltak. Mezőberényben született. Rövid ideig a helyi gimnáziumba járt, majd apja példáját követve mészárosnak tanult. Székesfehérváron települt le. 1836-ban 1000 váltóforint kölcsönt vett fel bátyja, Péter kezességével Petőfi Sándor apjától. A következő évben újabb kölcsönt, ezúttal 4000 váltóforintnyi összeget kért Petrovicstól, 6%-os kamatra. A pénzt nem tudta vagy nem akarta visszafizetni, és így bátyjával együtt nagy szerepe volt Petőfi szüleinek tönkremeneteléhez. „Sorvasztó nyavalában” halt meg.

Apja Johannes Christmann gazdag vaskereskedő, evangélikus egyházi gondnok, anyja Terézia Spannagel volt. 1828-ban, szülei korai halála után bátyjával, Sámuellel előbb Krajzell András kollégiumi tanár, majd Lehotzky Jenő ügyvéd gondnoksága alá kerültek. Az eperjesi evangélikus kollégiumban végezte tanulmányait, itt tanult meg magyarul, és tagja az önképzőköri Magyar Társaságnak. Pesten jogot végzett. Az eperjesi írótársak mellett barátai közé tartozott Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Kazinczy Gábor és Pákh Albert. Már az Athenaeum első számaiban publikált, Vidor Emil álnéven közölt verseket a Regélőben, a Pesti Divatlapban és az Életképekben. 1842. szeptember 28-tól használhatta bátyjával együtt hivatalosan a Kerényi nevet. Vigasztaló episztolát írt Petőfinek Etelke halála kapcsán (Petőfinek). Tompa Mihály és Petőfi Sándor Eperjesen Kerényi házában találkoztak. E találkozás irodalmi eredménye 1845-ben az érdekes «költői verseny» lett. (Ehhez kötődik Erdei lak című verse.) Petőfi 1845. április 4-től május 1-jéig Kerényi vendége volt Eperjesen, a Christmann-házban. Ekkor született az Erdei lak költői versenye Tompával kiegészülve. 1846. április 23-án tizedikként kapcsolódott a Tízek Társaságához, majd Petőfi hívta a győri Hazánkhoz. Neki címezte leveleit (Úti levelek Kerényi Frigyeshez). Kerényi irodalmi ismereteit a német polgárok hazafias buzdítására és magyarosítására fordította: sokat fordított magyarból németre. Irodalmi munkásságát a szakma nem értékelte igazán, ezért hosszabb külföldi utazása után visszavonult birtokára. A szabadságharc idején előbb szülővárosában, majd Pesten nemzetőrként ténykedett. Mire hazatért, birtokát feldúlták. Maradék vagyonával emigrált. 1850 decemberében Londonból hajózott Amerikába. A hosszú és viharos utazás kikezdte egészségét. New Yorkban kórházban kezelték. 1851-ben útnak indult Iowa államba, hogy megkeresse New Budát, amit eperjesi ismerőse, Újházi László alapított. A nélkülözésekkel teli élet nagyon megviselte: súlyosan megbetegedett sárgalázban, végül 1852-ben öngyilkos lett. Tompa Mihály hozzá írta a Levél egy kibujdosott barátom után című költeményét.

Német eredetű evangélikus családból származott, apja Pákh Mihály evangélikus lelkész, anyja Reményik Mária. Kilenc testvére érte meg a felnőttkort. Tanulmányait Rozsnyón, Miskolcon, Iglón, Lőcsén végezte. 1839 és 1842 között Sopronban bölcsészetet és teológiát hallgatott. Itt ismerkedett meg a közlegény, majd obsitos Petőfivel. 1842-től jogi tanulmányokat folytatott Debrecenben. Szatirikus tárcát írt a debreceni színházi életről (Egy este a debreceni színházban), remek paródiát a vándorszínész Petőfiről (Csont, a kóbor színész). Petőfi megharagudott rá, de néhány nap múlva kibékültek. Pákh „Frici” vállalt kezességet Petőfi debreceni tartozásaiért. 1844-1846 között Pesten jogot tanult, 1844 augusztus végétől 1846 február közepéig Karlowsky ügyvédi irodájában foglalkozott, majd 1846-ban letette az ügyvédi vizsgát. 1845 júliusától a Pesti Hírlap tárcaírójaként dolgozott Kaján Ábel néven. 1845. május 4-22. között Petőfi a Pákh családnál vendégeskedett Iglón. A Tízek Társaságának jegyzőjeként, az adminisztratív ügyek intézőjeként ténykedett. 1846 őszétől Petőfivel közösen béreltek lakást a Hatvani utcában, és olaszul tanultak. Pákh lapjában megvédte Petőfit. 1847-től betegséggel küzdött, 1848-1849-ben is külföldön gyógykezeltette magát. Petőfi halála után betegen is folytatta szerkesztői munkáját, de az írói pálya folytatásáról lemondott. Ő volt a Vasárnapi Újság alapító szerkesztője; a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1864), a Kisfaludy Társaság rendes tagja (1865). A pesti Nemzeti Casino könyvtárnokaként is dolgozott.

Petrovics István mészárosmester és Hrúz Mária fia, Petőfi Sándor öccse volt. Szabadszálláson született, a helyi református anyakönyv szerint 1825. augusztus 31-én keresztelték meg. Gyermekkorát Szabadszálláson és Kiskunfélegyházán töltötte. Később Pesten és Aszódon is együtt járt iskolába Sándor bátyjával. Három gimnáziumi osztály végeztével félbeszakította tanulmányait, hogy apjának segíthessen mészáros üzletében, később pedig Kunszentmiklóson és Várpalotán dolgozott mészárosként. Bátyja hatására verset írt, franciául és németül tanult. A forradalom évei alatt jelentek meg első versei. 1848 júniusában a Veszprémben alakuló 6. honvédzászlóalj önkéntese lett. Bátyjával anyjuk temetésén, 1849 májusában találkozott utoljára. 1849 júliusában már századosi rangban harcolt. Jelen volt a világosi fegyverletételnél. Büntetésből besorozták közlegénynek a császári seregbe, és 1850-ben Schleswig-Holsteinba küldték; de egy év múlva szabadságolták, ekkor Péterváradra ment mesterségét folytatni. 1853-ban politikai szervezkedés vádjával három évi sáncmunkára ítélték, büntetését Theresienstadtban tölti le. Bátyja apósának, Szendrey Ignácnak közbenjárására 1857-ben érdi és vértesi Gaylhoffer János dánosi birtokára került nevelőnek, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Gaylhoffer Antóniával. 1858-tól ő lett a gyámja Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fiának, Petőfi Zoltánnak. 1858 őszétől idősebb Geist Gáspár (1817-1872) hívására a 3400 holdas csákói birtok ispánja lesz, 1864-től az egész birtok jószágigazgatója. A birtokot mintagazdasággá fejlesztette. Részt vett a Békés vármegyei Gazdaegylet, majd 1867-től a Békés megyei Honvédegylet munkájában.