A református nemesi származású csokalyi és dengelegi Fényes család leszármazottja volt, Fényes Antal közbirtokos és Máriássy Éva fiaként született a Bihar vármegyei Csokalyon (akkori nevén Csokaj). Bölcsészeti tanulmányokat Nagyváradon, jogot Pozsonyban végzett. 1828-ban ügyvédi vizsgát tett, és ebben az évben vette feleségül Eitel Zsófiát, akitől három gyermeke – Klementina, Mária és Gyula – született. 1836-ban Pesten telepedett le, különböző gazdasági területeken működött, elsősorban azonban statisztikai munkásságot folytatott. Munkáiból ismerték meg a kortársak a korabeli Magyarország gazdasági, népességi, statisztikai állapotát. A nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl fejlődésében ábrázolta az ország állapotát, összehasonlította a külföldi viszonyokkal, hogy az elmaradottság még jobban szembetűnjön. Műveinek leíró része hatalmas értékű néprajzi forrás is. Ő volt a Magyar Tudományos Akadémia első tagja volt 1837-ben. 1848-ban Szemere Bertalan az Országos Statisztikai Hivatal szervezésével bízta meg. A szabadságharc bukása után börtönbe került. Kiszabadulása után folytatta statisztikai munkásságát. 1857-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság életbiztosítási ügyosztályának főnöke. Kidolgozta az élettartam és a halálozás valószínűség-táblázatait. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta, de mivel nem tartott székfoglalót, az MTA törölte tagjai sorából. Az 1860-as években a kormánylapoknál dolgozott, ezért később állandó jövedelem nélkül maradt, s a fővárosi statisztikai hivatal díjnokaként fejezte be életét. Térképeket, gazdatiszti címtárt, gazdanaptárt, földrajzi munkákat és politikai röpiratokat egyaránt kiadott.