Szlovák eredetű, sokgyermekes evangélikus családból származott, apja Székács János tímármester, anyja Plenter Éva volt. Az elemi iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot Mezőberényben végezte. Sopronban filozófiát és teológiát hallgatott, Kis János tanítványa volt. 1829-től öt éven keresztül Rudnán a szerb Nikolic családnál vállalt nevelői feladatokat. Kiválóan megtanult szerbül és ógörögül. 1836-ban a berlini egyetemen bölcsészdoktori fokozatot szerzett, ugyanebben az évben lelkésszé avatták, majd megválasztották a pesti evangélikus magyar egyház első lelkészévé. 1838-tól a Kisfaludy Társaság tagja lett, verseit az 1830-as és 40-es évek folyóiratai közölték. Rendszeresen fordított antik klasszikusokat, szerb népdalokat és hősénekeket. Ő konfirmálta Csapó Máriát és Etelkát, és temette el a Cipruslombok Etelkáját. 1842 és 1848 között Török Pállal együtt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapot szerkesztették, 1859-ben vezető szerepet játszott a protestáns elleni küzdelemben. 1849-ben ő kísérte utolsó útjára Petőfi édesapját és édesanyját. 1860 és 1872 között a bányavidéki egyházkerület szuperintendenseként szolgált, 1860-ban püspökké választották. A Magyar Tudományos Akadémia 1836-ban levelező, majd 1870-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Számos egyházi beszéde és más egyházi tárgyú munkája jelent meg. 1865-1868-ban országgyűlési képviselőként is ténykedett.