Egressy Gábor színész és Szentpétery Zsuzsánna (Szentpétery Zsigmond színész nővérének) fia volt. Két testvére született, Etelka és Árpád. Tanulmányait Pesten, Kolozsváron, Miskolcon és Késmárkon végezte. Apja révén gyakran találkozott Petőfivel. 1848 májusától részt vett a szabadságharcban. 1849. január 22-én Selmecbányán a császáriak fogságába esett, ahonnan megszökött és egy ideig apja segédtisztje volt a felső-magyarországi védseregnél, majd 47. honvédzászlóaljban hadnaggyá léptették elő. Szőlősnél tette le a fegyvert. Besorozták és Olaszországba vezényelték, ahonnan 1860 végén főhadnagyként szerelt le. 1853-ban nagyobb tanulmányutat tett Németországban, 1861-ben Franciaországban és 1862-1863-ban Olaszországban, ahol szorgalmasan látogatta az elsőrendű színházakat. Leszerelése után 1864-ben a színészi pályára lépett és évekig jellemszínészként szerepelt különféle darabokban az ország nagyobb városaiban, többek között Kolozsváron, Debrecenben, Kassán, Temesvárt, Szegeden, Miskolcon, Aradon. 1866-ban elvégezte a színitanodát és a pesti Nemzeti Színházhoz szerződött; majd néhány évet színigazgatóként és aktív színészként a vidék nagyobb városaiban töltött. 1878 és 1904 között a Nemzeti Színház tagja volt. Petőfiről szóló - gyakran jóindulatúan téves - visszaemlékezéseit a Petőfi-könyvtár 12. kötete tartalmazza. Pető Ilonát (megh. 1909) vette feleségül, akitől három gyermeke született: Gábor, Lujza és Katinka.