Apja Kazinczy László, anyja Boronkay Róza volt. Tanulmányait Sárospatakon kezdte, majd elhúzódó betegsége miatt előbb Késmárkon, majd Eperjesen tanul. Itt határozta el, hogy író lesz, és döntésében Kazinczy Ferenc is támogatta. 1835-ben Sárospatakon fejezte be az iskoláit. Pozsonyban az országgyűlési ifjak egyike volt, barátságot kötött Wesselényivel. 1836-1838-ban Pesten tartózkodott, ahol bekerült az irodalmi életbe. Toldy Ferenc munkatársnak hívta az Athenaeumba. 1838. november 14-én feleségül vette Fáy Emmát. Visszatért Zemplén vármegyébe, közéleti-politikai szerepet vállalt, az ellenzék vezérszónokának számított. Petőfivel 1844-ben ismerkedett meg, ő is részt vett Vachotték karácsonyi vacsoráján. 1847. március 16-án a Nemzeti Kör estélyén közösen léptek fel. Ő indítványozta Petőfinek első felvidéki útját, és a búcsúesten is jelen volt. 1847. július 10-én találkoztak a sátoraljaújhelyi kaszinóban, majd másnap együtt látogattak Széphalomra. Petőfi a XII. úti levélben az együtt töltött két nap rögzítésén túl - elismerően szól szónok barátjáról, de odaböki: „És ha ír? stílusa éppen olyan botrányos, mint Kuthy Lajosé”. Petőfi aztán episztolával próbálta jóvá tenni meggondolatlanságát, már csak azért is, mert Kazinczy Gábor javaslatára választották Zemplén vármegye tiszteletbeli táblabírájává. A szabadságharc idején útjaik elváltak. Kazinczy ellenezte a trónfosztást és a Függetlenségi Nyilatkozatot és Görgeyt támogatta. A világosi fegyverletétel után őt is perbe fogták, haditörvényszék elé állították és elítélték, de a rabságot elkerülte, és több követtársával együtt ő is amnesztiát nyert. Egy ideig Pesten tartózkodott, utána Bánfalvára (Borsod megye) költözött, ahol főleg a tudománnyal és az irodalommal foglalkozott. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1860-ban pedig a Kisfaludy Társaság rendes taggá választotta. 1861-ben újra országgyűlési képviselőként ténykedett.