Czakó János birtokos nemes, királyi perceptor (adószedő) és lászlófalvai Velics Katalin fia volt. Szülei gondos nevelésben részesítették; bölcsészeti és jogi tanulmányait Kolozsvárt és Nagyenyeden végezte, azonban nem fejezte be, állítólag mivel tanulótársával egy új panteista vallás megalapítására szövetkezett, ami később Leona című drámájában is feltűnt. Apja alkímiai kísérleteire ráment az örökség és vagyon. Iskoláit nem fejezte be, 1840 februárjában vándorszínésznek állt. Először Pály Elek társulatánál működött, itt írta Chantrey család című első színművét, de sem ezt, sem Festő és vámpír című drámáját nem engedték színpadra. 1842-ben a Nemzeti Színházban kórista. A Kalmár és tengerész és a Könnyelműek című alkotásai a magyar romantika legtehetségesebb drámaírójává emelték, színpadi sikert is aratott. Többi alkotása, köztük az életmű központi darabjának számító Leona című drámája csekély közönségsikert aratott, és egyúttal komoly kritikai támadásokat kap. (A mű könyvváltozata megvolt Petőfi könyvtárában.) Cikkben támadta meg a Nemzeti Színház működését, magára haragítva az őt mindenben támogató társulatot. Utolsó történeti tárgyú színművének, a János lovag kéziratát néhány barátja előtt olvasta fel, akiknek bírálatai azonban lesújtották. lett. 1847. december 14-én a déli órákban meglátogatta lakásán, a Pesti Hírlap szerkesztőségében Csengery Antalt és az ott tartózkodó Emődy Dánielt. Elkérte Csengerytől a pisztolyát, és öngyilkos lett. Jókai nekrológgal, Arany (Czakó sírján) és Petőfi verssel búcsúztatta. János vitéz című színművét végül a Nemzeti Színházban 1848. március 13-án adták elő. Petőfi már 1844 őszén ismeri Czakót, együtt lépnek fel Egressy jutalomjátékán. Mind Kemény Zsigmond, mind Vachottné úgy emlékezett, hogy állandóan együtt voltak.