Zsidó családból származott. Hétéves korában kezdett hegedülni, Nyitrán, Pozsonyban és Prágában tanult. 1808-ban Pestre került és a Magyar Színjátszó Társulat elsőhegedűseként vállalt állást. 1814-ben vette feleségül Szlovák Henriettét. Három gyermekük született: a fiatalon elhunyt Babetta, Gyula, a zeneműkiadó társalapítója, és Lipót, aki orvosi pályára lépett. Az 1819-es nagy bajai tűzvészben mindenük odaveszett. Ekkor Pécsre ment, majd Temesváron a színházi zenekar hegedűse volt. 1821 és 1833 között ismét Baján élt. 1824-től használta a Rózsavölgyi nevet, 1846-ban hivatalosan is nevet változtatott. Szerzeményei ismertté váltak, több gyűjteményes kiadványban (Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből) helyet kaptak. 1833-ban Pestre költözött, de tovább folytatta hangversenyútjait. Az állandó turnézás mellett a Nemzeti Színház koncertmestere és elsőhegedűse volt. A Nemzeti Kör - Petőfi verseivel párhuzamosan - Rózsavölgyi dalainak kiadására is támogató előfizetést gyűjtött. Az 1840-es évek elején cigányzenészekből álló együttest szervezett és a Pilvaxban lépnek fel. Amikor 1844-ben a zenekart a Pesti Hírlapban éles hangú kritikával illették, Petőfi védelmükre kelt. A csárdás atyja, a verbunkos zene egyik utolsó, magas színvonalú képviselőjeként fontos szerepet játszott a Védegylet törekvéseinek megvalósításában. Vahot Imre írja meg életrajzát. Petőfi „Márkus bácsival”, aki hosszú betegeskedés után, szegényen halt meg, apai-baráti viszonyt ápolt.

Apja Geibel János Vilmos, gazdag hallei polgár és kereskedő, anyja Sachse Karolina Amália volt. 16 éves korában könyvárusi pályára lépett. Előbb Lipcsében tanulta a szakmát, majd Pesten több mint 13 éven keresztül Hartleben Konrád Adolf segédjeként dolgozott. 1841-ben engedélyt kapott önálló vállalkozás indítására, és megnyitotta elegáns üzletét a Hajós utcában. 1843-ban szerzett polgárjogot, 1848-ban István nádor udvari könyvkereskedői címet adományozott neki. Pesti munkálkodása idején 62 magyar nyelvű könyvet adott ki. 1844 februárjában Petőfi őt is felkereste verseivel, de nem látott fantáziát a kiadásban. Cserbenhagyta viszont üzleti érzéke A helység kalapácsa kiadásával. Ezt kompenzálta azzal, hogy 1847-ben nem adta a vígeposzt az Összes versek közé. 1850-től Lipcsébe költözött, és ott folytatta könyvkiadói és terjesztői munkáját. Weisz Leonórát vette feleségül.

Apja id. Esztergály Mihály (1788-1860) neves evangélikus lelkész, főesperes, anyja Clementis Karolina (1796-1884) volt. Öten voltak testvérek. Hrúz ágról távoli rokonságban állt Petőfivel, akivel 1835-től három tanéven keresztül Aszódon iskolatársak és meghitt barátok lettek. Esztergály Mihály egy osztállyal járt Petőfi alatt. Mindketten sokat olvastak, együtt tanulmányozták Ovidius Ars amatoriáját, és szerelmes verseket is írtak. 1838 húsvétján Petőfi a család vendége volt Csornádon. Pozsonyban jogot hallgatott, majd Losoncon tanult. Dányban, majd Valkón jegyzőként dolgozott. Székely Saroltát vette feleségül, akitől hat gyermekük született. 1866-ban Pest megyei esküdt, 1880-ban állami becslőbiztos volt Isaszegen. Rákban hunyt el.

Apja Berecz János birtokos, városi főjegyző, anyja Szómbathy Eszter volt. Iskoláit szülővárosában és Késmárkon kezdte, majd Sárospatakon jogot tanult. Az 1843-1844-es országgyűlésen Eötvös József mellett dolgozott, az országgyűlési ifjak egyik vezéralakja volt. Itt ismerkedett meg Petőfivel. Az országgyűlés lezárása után Pesten letette az ügyvédi vizsgát; tagja volt a Pilvax asztaltársaságának. Több verspályázatot nyert, így Állatmutatvány (Pesti Divatlap, 1844) és Polgárhit (Életképek, 1844) című verseivel. 1845-ben Petőfi első felvidéki útján Várgedétől Pestig kísérte a költőt. A március 15-i forradalom Pozsonyban érte. A Szabad hangok című verseskötete a szabad sajtó első könyve volt. Április 11. után a Közlöny segédszerkesztőjeként ténykedett Pesten és Debrecenben. A szabadságharcban nem vehetett részt, mert egyik karja béna volt. A vereség után Pestre költözött, az irodalomnak élt, szinte minden lapban publikált. Prózai írásaiban a francia tárcairodalom könnyed stílusát követte. A Honderű, az Életképek, a Hölgyfutár c. lapok munkatársaként dolgozott. Az utóbbit 1854-től 1856-ig szerkesztette. 1874 és 1894 között az MTA tisztviselője volt. Fabjanek Annát vette feleségül.