Garay János levele testvéréhez, Garay Alajoshoz. A levél elején Garay megköszöni a hozzá levélben érkezett váltót, mely kapcsán anyagi helyzetével és költeményei eladásával kapcsolatos utalásokat tesz. Nemtetszését fejezi ki amiatt, hogy sok a vers, de ezeket eladni nem egykönnyen lehet, "kivétel ezekből mindenesetre Petőfy, kinek munkái jól kelnek, valamint Császár verseinek második kiadása ... Tompa Mihály Népregéi szinte jól, sőt váratlanul jól keltek, mit meg is érdemlenek, no de ez nem lyrai gyűjtemény". A levél folytatásában a költészettel is foglalkozó, ám csekély sikereket elérő öccsét így vígasztalja: "az író nem írótól, hanem in ultima analysi is a közönségtől függ ... a legtökéletesebb ember sem számolhat mindenki méltányára". Ezt követően tájékoztatja testvérét a Tollrajzok és a Frangepán Kristófné közeli megjelenéséről -utóbbi a Kisfaludy Társaság jóvoltából-, és arról, hogy éppen egy magyar királyokról szóló balladafüzéren dolgozik, mely reményei szerint "az ifjuságra is lehetne hatással, s iskolákban is lehetne kelete." Végül családjával, gyermekeivel kapcsolatos hírekkel zárta sorait. Kelt: 1846. március 17. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár.