Családját a 18. század elején telepítették Németország Hessen tartományából a Tolna megyei Bonyhádra. Apja Haag Henrik órásmester, aki 1789-ben házasodott. Péter volt a harmadik gyermek. A szülők korán elhunytak. 1809-től három éven át a sárszentlőrinci evangélikus gimnáziumban tanult, majd 1813-tól két évig a helybeli iskola preceptoraként dolgozott. Balassa János lelkész 1815. szept. 21-én kelt ajánlásával felvették a soproni evangélikus gimnáziumba, melynek elvégzése után magántanítóként ténykedett Mara László ezredes árván maradt gyermeke, Lajos mellett. 1820. október elején jelentkeztek nála először az elmebaj tünetei. Az orvosi kezelés után Bonyhádra ment testvéréhez, Haag Kristóf lakatosmesterhez. 1821. január 23-án Bonyhád megye épelméjűnek nyilvánította. Előbb Kismányon iskolamester, majd a sárszentlőrinci esperesi iskola tanár-igazgatójaként dolgozott. 1825 és 1830 között négy alkalommal tört ki rajta az elmebaj. Az utolsót már az őt kedvelő diákok is észlelték. Az elkerülhetetlen vizsgálaton Petőfit is meg akarják hallgatni, de nem ment el. Haag Péter aláírta felmentését. Feleségével, Manninger Rozinával és öt gyermekével Sopronba költözött. Kitűnő magántanár volt, de mindig visszavágyott Sárszentlőrincre.

Szlovák evangélikus családból származott. Nagyapja, Hrúz Mihály (1715-1763) lakatosmester a 18. század közepén kapott letelepedési engedélyt, és nyert polgárjogot Kecskeméten, ahol a helyi lakatos céh egyik elöljárója és a családi vagyon megalapozója lett. Nagyanyja Vitzián Dorottya a családi házat minden más ingósággal és ingatlannal Mihály apjára, Hrúz Istvánra (1749-1802) hagyta, aki már háztulajdonos gazdaként szerepel a kecskeméti evangélikusok legkorábbi, 1782. évi összeírásában. Anyja Szlabey Judit. Mivel Hruz Mihály születésekor evangélikus egyházközség még nem volt Kecskeméten, keresztelését így a helyi római katolikus anyakönyvben rögzítették. 1799. május 28-án vette feleségül Vallaszky Esztert Kecskeméten. Tizenhét gyermekük született, de közülük csak öt élte meg a felnőttkort. Nevének ejtése miatt felcserélte az "r" és "h" betűket, ő maga és gyermekei "Rhúz" alakban használták nevüket. Harmadfokon Petőfi édesanyjának az unokatestvére volt. Az 1830-ban megalakult Kecskeméti Kaszinónak ő is az egyik alapítója volt. Az evangélikus gyülekezet előbb kurátornak, majd főkurátornak választotta, és ebben a tisztségben az elemi iskola felügyelőjeként is dolgozott. A kántortanító rektor Schifferdecker Dániellel előbb annak fegyelmi ügyeit intézte, majd 1831-ben - fizetésemelést is ígérve - sikertelenül próbálta maradásra bírni. Petőfi 1829 májusától 1831 májusáig Rhúz Mihály családjánál lakott, mialatt Schifferdecker Dániel iskolájában tanult.

Egressy Gábor (1808-1866) és Szentpétery Zsuzsanna (1816-1888) második gyermeke, Ákos és Árpád testvére volt. Iskoláztatásának költségeit keresztapja, Fáy András fizette. Ákos visszaemlékezése szerint „Petőfi első szerelme Egressy Etelke volt, akit verseivel igyekezett meghódítani”. Bár nincs valóságalapja az emlékezésnek, de az biztos, hogy az Egressy gyerekek a Petőfi-tisztelet jegyében nőttek fel. Egressy Etelke című versében Petőfi azt a pillanatot jeleníti meg, amikor az összegyűjtött verseivel elfoglalt költő rácsodálkozik a régen látott, 12 éves kislány szépségére. Etelka 1853 és 1859 között gyakran kísérte el az apját vidéki vendégjátékaira. Előbb László József színészhez, majd Telepy Károly (1828-1906) festőművészhez ment férjhez.

Az Otrokocs nemzetségbeli Adorján családból származott. Apja Adorján Dávid ( megh. 1852) táblabíró, nagybirtokos, anyja Rajszy Klára (megh. 1848), testvérei Klára és Borbála voltak. Adorján Boldizsár az elemi és gimnáziumi osztályok elvégzése után Sárospatakon jogot tanult, és 1840-ben ügyvédi vizsgát tett. Az 1840-es évek elején Pesten telepedett le. Verseit az Athenaeumban, a Regélőben, a Pesti Divatlapban és az Életképekben publikálta. Tehetségét nagyra tartotta a mérvadó reformkori magyar irodalom, főként a Fiatal Magyarország csoportja és a két óriás, Vörösmarty és Petőfi. Az előbbi epigrammát írt hozzá (Adorján Boldizsárnak). Petőfi vélhetően már Pesten találkozott költőtársával, de az biztos, hogy 1845. május 30. és június 3. között Kisfaludon vendégeskedett Adorjánnál. Az ő ajánlására választották Petőfit Gömör vármegye táblabírájának. Bár Adorján kiváló jogászként különböző tisztségeket töltött be, többezer holddal rendelkező nagybirtokosként már 1841-től alapvetően szülőhelyén élt és gazdálkodással foglalkozott. Petőfi 1848 januárjában írt episztolájában arra kérte Adorjánt, hogy ne hagyja abba a költészetet. A tüdőbetegséggel küszködő Adorján két költeményt írt Petőfinek, egy almanachverset (Emléklapra Petőfynek) és egy remek paródiát az állandóan pénzgondokkal bajlódó költőről (Alá Petőfi). 1846-ban vette feleségül Lemouton Emíliát (1824-1869), aki neves írónő, műfordító, az első Shakespeare magyarítók egyike volt. Házassága után visszavonultan élt, a szabadságharc leverését követően az 1850-es évek elején császári és királyi ülnök lett Rimaszombaton. 1867-ben táblabíróként lépett apja nyomdokaiba.