Garay János levele öccséhez, Garay Alajoshoz, melyben beszámol új állásáról a pesti egyetem könyvtárában, majd megjelenő munkáiról és ezek honoráriumairól, végül Vachot Imrével való öszetűzéséről. Ennek kapcsán Petőfiről a következőket jegyezte fel: "Petőfi rugdalózásaival, ki rajtad is ejtett amolyan betyár rugást, mibe sem veszem, s tanácslom neked is, hogy legkisebb gondod nagyobb legyen, mint effélékkel törődni, ez a kancsó és betyár literatúra [...] már úgy is undorodást tud gerjeszteni maga iránt minden jobb érzetűeknél, s Petőfi rögtönzött nimbusza, hallatlan elbízott durva hangjáért, már a "pajtások" közt is kezd oszladozni [...] e fiatal óriásnak". Gondjai mellett családtagjairól is tudósítja testvérét, valamint beszámol arról is, hogy Bihar és Zala vármegye is táblabírói címmel tisztelte meg írói munkája elismeréseként, hozzátéve, hogy "Ha Petőfi volnék, rég dobra ütötte volna V[achot] I[mre] ezt is lapjában, de most rólam mélyen hallgat, még csak munkáim megjelenendéséről sem szól." Kelt: 1845.08.05. Őrzőhely: Magyar Nemzeti Levéltár.