Nemesi családból származott. A bécsi mérnöki akadémia elvégzése után rövid ideig Itáliában mérnökkari tisztként szolgált a katonaság kötelékében, majd leszerelt és tanulmányútra indult. Ennek során bejárta az Egyesült Államokat és Kis-Ázsiát. Előbb Bécsben, majd Pesten létesített nyomdát. Magyar hajdan és jelen című munkája a színes litográfiai eljárások valóságos mintakönyve. 1848-ban ő indította el az első magyar politikai élclapot, a Charivarit, amely azonban érdeklődés híján csak három hónapig jelent meg. A Lauka Gusztáv által szerkesztett Charivariban ő is rajzolt karikatúrákat, köztük a június 22-i számban Petőfiét is. Feltehetően ő készítette el a Magyar hazánk dicső napja című nagyszabású litográfiát, mely allegorikus formában állított emléket március 15-nek. Az elsők között ismerte fel a Balaton jelentőségét, 1848-ban könyvet adott ki a magyar tengerről, melyet saját tájképeivel illusztrált. 1848 novemberétől vett részt a szabadságharcban, ahol őrnagyként, illetve Komáromban honvéd alezredesként szolgált. A komáromi várban ő nyomtatta a védők ellátását szolgáló Kossuth-bankókat. A vereség után családjával Londonba emigrált, ahol nyomdászként, litográfusként és feltalálóként fényes karriert futott be. tartani. Az 1862-es világkiállításon technikai találmányainak egész sorát mutatta be. Silicat zopissa nevű kőkonzerváló szerét majd száz éven át gyártották, sikere túljutott Anglián. A kiegyezés után hazatért, és a fővárosban folytatta nyomdászi tevékenységét. Fischer Teréziát vette feleségül.