Elszegényedett nemesi eredetű, evangélikus vallású iparoscsaládból származott, apja kovácsmester volt. Tanulmányait a soproni evangélikus líceumban végezte, majd letette az ügyvédi vizsgát. 1809-ben, a napóleoni sereg betörésekor Lajtaújfalun volt határbiztos. Kitűnő jogi szakember, sikeres ügyvéd. Igazságérzete miatt sokakkal összekülönbözött. Az ősi jogok védelme érdekében peres úton megtámadta Sopron város tanácsát. A pert elvesztette és megvonták tőle az ügyvédi engedélyét. Válaszul 1838-ban Schätzel visszaadta a városnak polgárjogát. 1839-1840 telén ismerkedett meg a Hármasház előtt őrszolgálatot teljesítő Petőfivel. A heti kétszeri kimenőkön vendégül látta a fiatal bakát, és rendelkezésére bocsátotta gazdag könyvtárát. Leszerelésekor Petőfi köszönetet mondott támogatójának. Schätzel élete utolsó évében sok bonyodalmat okozó alapítványt tett az evangélikus egyházközség javára.