Ősi nemesi családból származott, apja Petrichevich Horváth Dániel (megh. 1842) tábornok, az erdélyi magyar nyelvű színjátszás jeles alakja: mecénás, igazgató, fordító, anyja gróf Lázár Éva (megh. 1857) volt. Három testvére született. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Marosvásárhelyen jogot tanult és cenzori feladatokat vállalt. Nagyszebenben gyakornokként, Kolozsváron a főkormányzatnál tiszteletbeli gyakornokként dolgozott. 1834-ben lemondott a hivatalnoki pályáról, Pestre költözött. Nyolc nyelven beszélt: magyarul, németül, románul, latinul, angolul, franciául, olaszul és spanyolul. Fordított Byront, és megírta az angol költő életrajzát. 1844. december 24-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1843 elején indította divatlapját, a Honderűt, melynek szerkesztését 1845-től Nádaskay Lajos vette át; Petrichevich pedig igazgatóként és tulajdonosként vezette a lapot. A lap célközönsége a magyar arisztokrácia volt. Petőfi két verset adott a lapnak, és bár Petrichevich kétszer annyi honoráriumot fizetett, mint a többi divatlap, a költő arisztokrácia-ellenessége és kizárólagos szerződései eltávolították a Honderűtől. Petrichenvich Pesten, szerkesztői szállásán időközönként művészeti matinékat is rendezett. Petrichevich 1845-től, majd 1848-tól bejárta Európát, Kis-Ázsiát, Szíriát és Egyiptomot. Fogadta őt a török szultán és IX. Pius pápa is. Barátságot kötött a francia irodalom elitjével, ajándékokkal és kitüntetésekkel halmozták el. Útban hazafelé, Bécsben halt meg.