Soproni német családból származott, Liszt Ferenc gyermekkori játszótársa volt. Apja Esterházy Miklós herceg gazdatisztje volt, később Széchenyi Lajos grófnál helyezkedett el ugyanebben a tisztségben. Tanulmányait hosszabb-rövidebb ideig Sopronban, Pécsen, Győrön, Szombathelyen, a keszthelyi Georgikonon végezte, majd Egerben szerzett jogi diplomát. Apja halála után a Széchenyiek gondoskodtak a családról. Három hónapot töltött Cenken Széchenyi István birtokán. 1834-ben kadétnak áll, majd Gombán vett kisebb birtokot. 1835-ben házasságot kötött Vilt Ninával (megh. 1850). Egy gyermekük, Emil született, aki 1858-ban öngyilkos lett. 1837-től akadémiai írnokként és kincstári levéltári tisztként dolgozott. Az 1838-as pesti árvíz után tartott jótékony célú, felolvasással egybekötött hangversenyeit szép siker jutalmazta. 1843-tól a Magyar Életképek, majd az Életképek főszerkesztőjeként ténykedett. Írt a Pesti Német Színháznak is pár bohózatot és vígjátékot, a helyi német lapokba pedig magyar tárgyú tárcákat és a Nemzeti Színház előadásairól bírálatokat. Ismert volt szatirikus írásairól. Petőfi 1843 áprilisában Jókaival kereste fel Frankenburgot, és távollétében verseket és levelet hagytak nála. Amíg Petőfit nem kötötte kizárólagos szerződés Vahothoz, verseit is közreadta. 1846 őszén a sztrájkoló Tízekből nyolc írót az Életképekhez csábított. Petőfi az Életképek köré akarta szervezni baráti-költői csoportosulását. Frankenburgot 1847 májusában a bécsi kancelláriához vezényelték udvari fordítónak. A június 17-én tartott búcsúesten Petőfi is részt vett, s verssel üdvözölte. 1848-ban a bécsi magyar Külügyminisztérium munkatársa volt, ezért az októberi bécsi forradalom leverése után atrocitások érték. Fogalmazóként dolgozott a legfőbb törvényszéknél. 1851-ben kötötte második házasságát egy osztrák bárónővel, akivel - bár nem törvényesen- hamar különválnak. 1860-ban az udvari kancellária titkára volt, 1866-ban ment nyugdíjba. Ekkor Pesten telepedett le, hírlapokba dolgozott és pár hónapig szerkesztette a Magyarország és a Nagyvilágot, egy éven keresztül pedig az 1848 című politikai napilapot. 1868-ban Sopronba tette át lakását, ott megalapította az irodalmi és művészeti kört, s mind ennek, mind a társaskörnek elnöke volt. 1879-ban nagy fénnyel ünnepelték meg ötvenéves írói jubileumát. 1881-ben ismét visszajött a fővárosba. Második felesége halála után, 1881-ben feleségül vette barátnőjét, a nála 25 évvel fiatalabb operaénekesnőt, Carina Annát (Gschmeidler Katalint).

Apja Nagy Pál, jómódú dunavecsei birtokos polgár, anyja Mészáros Julianna volt. Petőfi 1844 húsvétjától június közepéig tartózkodott Dunavecsén. Itt bérelt szobát Nagyéktól. Petőfi beleszeretett az akkor 16 éves Nagy Zsuzsannába. Feltehetően a lány sem volt egyértelműen elutasító, legalábbis megőrizte a költő két versét, valamint az ajándékba (?) kapott ezüstkést és -villát. A kapcsolat emlékét négy költemény őrzi. A lány 1848. február 5-én kötött házasságot Balla István káplántanítóval. A férj Petőfi baráti köréhez tartozott a költő dunavecsei ottlétekor.

Malonyay Imre és Malonyay Apollónia lánya volt, 1823-ban született. Öccse, Albert négy évvel volt fiatalabb nála. Az alsó- és felsőhrabóci, köztiszteletben álló Malonyai család feltehetően az 1845. november 15-i Lipót-napi vásárra érkezett Pestre, ahol a Vadászkürt fogadóban szálltak meg. Itt ismerte meg Petőfi Sándor Lisznyai Kálmán közvetítésével Malonyai Emmát, Péterffy Károly (1808-1855) menyasszonyát. A négyórás látogatás során Emma kérésére mindkét költő írt az emlékkönyvébe. (A bejegyzések közül Lisznyayé nem maradt fenn.) Malonyay Emíliának Péterffy Károly 1846-ban házasodtak össze és három gyermekük született: Ilona, Miklós és Emília.

Ősi főnemesi család grófi ágának leszármazottja volt, apja Batthyány József Sándor földbirtokos, kamarás (megh. l812), anyja Skerlecz Borbála (megh. l834). Egyetlen testvére Amália (f 1866) volt. A szülők 1807-ben közös megegyezéssel elváltak. Az apa végrendeletében minden ősi és szerzett javát fiára hagyta. Skerlecz Borbála azonban javak feletti rendelkezési jogát megszerezte, és fia örökségéből fényűző életet élt a birtokon. Lajost eleinte házitanító oktatta, majd anyja visszaküldte Bécsbe, a Klinkowström-féle nevelőintézetbe. A zágrábi jogi akadémián tanult, majd 1826-ben belépett a hadseregbe, és komoly önképzésbe kezd. 21 évesen nagykorúsíttatta magát, és átvette birtokai igazgatását. Reformerként a Vas vármegyei gazdasági egylet alapítója volt, cukorgyárat hozott létre, felkarolta az állattenyésztés és lónemesítés ügyét és 50 ezer eperfát ültet a selyemhernyó-tenyésztés érdekében. 1834-ben feleségül vette Zichy Antónia grófnőt, akivel három gyermekük született: Emma, Ilona, Elemér. Részben felesége hatására bekapcsolódott a közéletbe. Komolyabb politikai szerepet először az 1839–40-es pozsonyi országgyűlésen töltött be mint a főrendiházi ellenzék vezére. A csoport számára határozott reformprogramot fogalmazott meg. Az ő javaslatára kezdték 1840-ben gyorsírásos naplóban rögzíteni a felsőház eseményeit. 1843-1844-ben az egész országgyűlés szabadelvű ellenzékének vezéralakja, 1847-ben az Ellenzéki Párt elnöke volt. 1848. március 17-én V. Ferdinánd őt bízta meg a magyar kormány megalakításával. Levezényelte a békés átmenetet, a kormány április 11-én kezdte meg működését. Batthyány hivatalból is ismerte Petőfi tevékenységét: május 12-én először és utoljára találkoznak, udvarias-hűvös hangulatban. Batthyány előbb szeptember 11-én, majd második kormányalakításának kudarcát követően, október 2-án lemondott. 1848. december 31-én tagja volt az országgyűlés Windisch-Grätzhez küldött békekövetségének, a sikertelen küldetést követően pedig Pesten maradt. 1849. január 8-án elfogták és hadbíróság elé állították. A hadihelyzet alakulása szerint különböző börtönökbe vetették. 1849. október 6-án az Újépület udvarán golyó által kivégezték.