Apja Franz Farkas Emich pékmester volt. aki Sziléziából érkezett Pestre és 1812-ben tett polgáresküt. Anyja Clara Ziegelmeister, gazdag bécsi polgári családból származott. Tanulmányait a pesti piaristáknál végezte, majd jogot tanult. Fiatalon a könyvkereskedői pályára lépett, szakmai tanulmányutat tett Párizsban, Lipcsében, Bécsben. 1841-ben nyitja meg Pesten, a Kígyó téren Nemzeti Könyvkereskedését. Az üzlet az értelmiség, az irodalmárok kedvelt találkozóhelyévé vált. Bizományban árulta Petőfi Versek I. és Felhők kötetét. Az ő kiadásában jelent meg a Szerelem gyöngyei és a Tigris és hiéna. Legnagyobb vállalkozása Petőfi Összes versei (1842-1846) megjelentetése volt, kivételesen igényes kivitelben és hatalmas reklámkampánnyal. 1847-ben örökáron megvette Petőfi életművét. A szerződés szerint járó utolsó összeget már Szendrey Júlia vette fel. 1852-től nyomdatulajdonos, az Athenaeum Irodalmi és Nyomda Rt. egyik alapítója volt. Az ő nyomdájában készült 1867-ben a Bécsi Képes Krónika Toldy Ferenc-féle díszkiadása, amely a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Munkásságáért emőkei előnévvel nemességet kapott. Jozefa Anderlt vette feleségül. Könyvkiadói és terjesztői munkássága nagyban segítette a magyar irodalom fejlődését.

Apja Neumann Frigyes, kékfestőmester, anyja, Baumvecs Julianna volt. Apját korán elvesztette, a család ezután diákok számára nyújtott szállást és ellátást. Tanulmányait szülőhelyén kezdte, egy osztállyal járt Petőfi fölött, egyúttal lakótársa is volt. 1837-ben Selmecre ment, egy év múlva Petőfi is követte. 1841-ben a katonaság után Petőfi Selmecre utazott a bizonyítványáért, ekkor találkozok Neumannal. 1841 őszétől Pozsonyban tanult, ekkor néhány napra, majd 1843-ban hosszabb időre fogadta be szállására az országgyűlésre érkező Petőfit. Neumann szóvá tette Petőfi cél nélküli kóválygását, és rövid időre elhidegültek. 1844-ben Pesten a Benyovszky családnál nevelőként dolgozott. Petőfi beszervezte a Pesti Divatlaphoz, ahova színbírálatokat írt. 1847-ben teológiai tanulmányokat folytatott külföldön. A következő évben Orosházán evangélikus segédlelkészként, majd Fazekasvarsándon lelkészként szolgált. 1850-ben feleségül vette Mikolay Vilmát, akivel egy gyermekük született, Jenő. 1875 után Aradra vonult vissza. 1880-ban közreadta Petőfi 23 ismeretlen ifjúkori versét.

Apja Szendrey Ignác (1800-1895) jószágigazgató, anyja Gálovits Anna (1805? - 1849. március 11.) volt. Két testvére született, Gyula és Mária. 1838 és 1840 között Szendrey Júlia Mezőberényben, a Festetics Vincéné Wenckheim Franciska leánynevelő intézet tanulója volt. 1840 és 1844 között Pesten, a Tánczer-Lejtei-féle leánynevelő intézetben folytatta iskoláit. Itt ismerkedett meg legjobb barátnőjével, Térey Marival. A család ezt követően Erdődre költözött. Petőfi 1846. szeptember 8-án, Nagykárolyban találkozott a Térey-kertben sétálgató Júliával, aki egy évvel később feleségül ment hozzá. A pár mézesheteit Koltón, a Teleki-kastélyban töltötte. Zoltán fiuk 1848. december 15-én született meg. Férjét 1849. július 20-án Tordán látta utoljára. Petőfi még két levelet írt nejének, azután halálhírét hozták. Júlia hosszassan nyomozott, hogy kiderítse, mi történt férjével, végül Kari Urban ezredes, a kolozsvári katonai kerület parancsnoka báró August von Heydte őrnagyhoz irányította, aki összekötő tiszt volt a segesvári-fehéregyházi csatában. Az őrnagy igazolta Petőfi halálát. Júlia április 24-én Pestre érkezett, és előbb Haynautól, majd Franz Liechtenstein hercegtől kért útlevelet, hogy az Oszmán Birodalomba, Bemhez utazhasson. Nemcsak külföldre, hanem magyarországi utazásaihoz, pesti tartózkodásához sem kapott papírt. Előbb egy fogadóban, majd a Garay házaspárnál lakott, később a Kalap utcába költözött. 1850. július 21-én, kilenc nappal a gyászév letelte előtt, feleségül ment Horvát Árpád (1820. február 23.1894. október 26) egyetemi tanárhoz, az oklevél- és címertan kutatójához. Két gyermekük született, 1851-ben Attila, 1855-ben Árpád. 1857-ben néhány napos korában meghalt kislánya, Viola. Ebben az évben Vahot Imre leközölte Júlia Három rózsabimbó című versét a Napkeletben. 1858-ban jelent meg Andersen meséi című fordításkötete. 1859-ben megszületett második kislánya, Ilona. Közben házassága megromlott, és Júlia engedélyt kért az apjától, hogy áttérhessen a református vallásra, és így elválhasson férjétől. 1867-ben kislányával együtt elköltözött a férjétől az apja által vásárolt Zerge utcai lakásba. Sógora, Gyulai Pál titkárként-felolvasóként Júlia mellé rendelte volt tanítványát, Tóth Józsefet, aki hamarosan bizalmas barátja lett az egyre betegebb Júliának. Júlia halála előtt elégette a nála lévő Petőfi versek kéziratának és leveleinek nagy részét. Saját műveit, naplóját Tóth Józsefre hagyta. Az apja döntése nyomán lánya fejfáján csak a Szendrey Júlia név szerepel.

Mindkét ágról örmény származású Hollósy Kornélia apja Korbuly Bogdán birtokos volt, aki 1832-ben megvásárolta a kincstártól a gertenyesi uradalmat, nemesi oklevelet és névváltoztatási jogot kapott. Anyja, Csausz Mária Magdolna belehalt Kornélia szülésébe. Szerető mostohaanyja a szintén örmény származású Lászlóffy Rebeka nevelte, majd tizenegy éves korától négy éven keresztül a temesvári apácáknál tanult. Operaénekesnek készült: apja kiadja anyai örökségét és hozományát. Idősebb rokona, Szabó Julianna kíséretében Bécsben, majd két évig Milánóban tanult, és énekmesteri vizsgát tett. A koloratúrszoprán operaénekesnő Korfun, Torinóban, Bukarestben, Erdélyben sikerrel lépett fel. Pesten 1846. július 23-án debütált, Donizetti Linda di Chamounix című operájának címszerepében. Szerződtette a Nemzeti Színház: tiszteletdíja 4000 pengőforint és két jutalomjáték volt. A szerződéssel az operaháború újabb lendületet vett. 1850-1851-ben Bécsben és Varsóban lépett fel hatalmas sikerrel. Ő énekelte Melindát a Bánk bán bemutatóján (1861). 1862-ben szerepelt utoljára a Nemzeti Színházban. Koloratúrszopránként 48 operában 780 alkalommal állt színpadon, 150 hangversenyt adott. Petőfi ugyan nem járt operába, de feltehetően tudta, hogy koncertjein az ő dalait énekli. Talán arról is értesült, hogy a Nemzeti Színház sikerdarabjában, Rossini A sevillai borbély című operájában Rosina II. felvonásbeli énekleckéjében Hollósy Kornélia megzenésített Petőfi-verseket adott elő. Arany János 1857-es emlékkönyvversében Hollósy énekét a haza reményének nevezi (Hollósy Kornéliának). Utoljára 1865-ben lépett fel a nyilvánosság előtt.